„Ki becsül meg minket?” – kérdezik keserûen a költségvetés elfogadása után a keleti városrész polgárõrei, hiszen a helyzetük most sem változott, már ami a piszkos anyagiakat illeti. Tenni akarnak a városért, az itt élõk közbiztonságáért, de úgy vélik: az már sokáig nem mehet, hogy az évek óta rendkívül alacsony önkormányzati támogatás miatt mélyen bele kell nyúlniuk a zsebükbe, hogy aztán minden éjjel a saját bõrüket vigyék vásárra – másokért, értünk.

– Öt évvel ezelõtt alakult meg egyesületünk - mondta lapunknak a Keleti Városrész Polgárõr Egyesület elnöke, Kovács László. – Tisztességgel, becsülettel dolgozunk, de sajnos már évek óta anyagi nehézségekkel küszködünk, mivel az önkormányzattól tavaly és idén is csak 250 ezer forintnyi támogatást kaptunk, holott 2007-ben csaknem kilencszázezer forintot emésztett fel a mûködésünk. Gyakran a saját pénzünkbõl tankoljuk az autóinkat, hogy tudjunk járõrözni.

Kovács László jelezte: pedig mintegy harmincnyolc tagja van az egyesületnek, s éppen a minap vettek fel újabb hat polgárõrt, akik -helyiek lévén- Kiskanizsán járõröznek majd, a városrészben ugyanis az utóbbi idõszakban rendkívüli módon elszaporodtak a betörések, lopások.

Az egyesület elnöke jelezte, tavaly több mint hétezer órát töltöttek szolgálatban, ami azt jelenti, hogy az év 234 napján ott voltak a közterületeken. Jármûvük egy agyonhasznált, túlfogyasztó, elavult motorú és karosszériájú Ford Escort, amit két évvel ezelõtt kaptak a megyei rendõr-fõkapitányságtól. Csak a tavalyi üzemanyag-fogyasztás került 350 ezer forintba. Már ez is több, mint a munkájukhoz adott önkormányzati támogatás. A munkához, amit pedig a közrend, a nagykanizsaiak érdekében végeznek, nem egyszer testi épségüket veszélyeztetve. Kovács László irodájuk egyik szekrényébõl egy BMX-kerékpár kormányát veszi elõ, mint mondja, egyszer ezzel támadtak rájuk. A szidalmazás, felmenõik emlegetése, a fenyegetések már teljesen megszokottak. Horváth Ferenc polgárõr, az egyesület fegyelmi bizottságának elnöke azt mondja, aki nem jár kint éjszaka, az talán el sem hiszi, hogy mi folyik a városban, ha leszáll a sötétség. A legnagyobb gondot szerinte az éjszakai szórakozóhelyek jelentik, fõleg az egyik Eötvös téri, amelyben még hajnali öt órakor is kiszolgálnak fiatalokat szeszesitallal. Nem beszélve a drogról, amely egyre nagyobb gondokat okoz Nagykanizsán is. Éppen a fiatalok védelmében most egy ifjúsági polgárõr-csoport létrehozásán munkálkodnak. Fontos ez azért is, mert az egyesület tagjainak nagy része középkorú, vagy még idõsebb, kell tehát a fiatalítás.

Kovács László azt mondja, tavaly ötvennyolc alkalommal akadályoztak meg bûncselekményt, kilenc alkalommal intézkedtek, vagy kértek rendõri intézkedést garázdák ellen.
– Most kellene még jobban erõsítenünk, mert ha nem tudunk gátat vetni a bûnözés terjedésének, akkor itt, Kanizsán is tûrhetetlen állapotok alakulhatnak ki – magyarázza Kovács László. – A rendõrség sem tud annyi embert adni a közterületekre, amennyire szükség lenne, ezért nekünk, polgárõröknek még nagyobb aktivitással kell tevékenykednünk – de ehhez szükség van az önkormányzat segítségére is, a nélkül nem fog menni. Anyagi készleteink kimerültek, az elmúlt évben több mint kilencszázezer forint volt a kiadásunk, a bevételünk pedig hatszázezer körül alakult. A különbözetet a saját zsebembõl tettem be a kasszába, csakúgy, mint a többiek. Rendszeres támogatóink nincsenek, teljesen magunkra vagyunk utalva. Mindannyiunk számára furcsa egy kicsit, hogy a politikusok így állnak hozzánk, miközben értük is dolgozunk…

Horváth Attila