A Nagykanizsai Honismereti Füzetek 35. kötete Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor magyar királyi vezérezredesnek, Nagykanizsa egykori díszpolgárának állít emléket. A Nagykanizsai Városvédõ Egyesület által kiadott mûvet Hegedûs Elemér írta és Horváth Ilona szerkesztette. Készült a Szociális Foglalkoztató Nyomdájában. A kötetet 25-én, pénteken 17 órakor mutatják be a Honvéd Kaszinóban, ahol a Sopronban élõ szerzõvel is találkozhatnak az érdeklõdõk.

A sajtó képviselõi a Halis István Városi Könyvtárban tartott sajtótájékoztatón ismerkedtek meg a könyv részleteivel. Valamivel több, mint 150 évvel ezelõtt született vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor gyalogsági tábornok (1941-tõl magyar királyi vezérezredes), magyar királyi honvédelmi miniszter, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjének birtokosa, a Mária Terézia Rend Káptalanának tagja, a Rend kancellárhelyettese, több hadidíszítményes, kardos, magas szintû háborús kitüntetés tulajdonosa, a magyar királyi országgyûlés felsõházának örökös tagja, katonai szakíró, továbbá Nagykanizsa város díszpolgára.
 

Nagykanizsához nagyon közeli kapcsolatok fûzték. Itt élt, mint a magyar királyi 20. honvéd gyalogezred parancsnoka. Az ezred a háború utolsó éveiben felvehette nevét, a város vezetõi díszpolgári címet adományoztak részére. Részt vett a honvéd gyalogezred emlékét megörökítõ szobor felállításának elõkészítésében. Társelnöke volt a szoborbizottságnak. A díszpolgári cím átvétele után a város vezetõivel rendszeres kapcsolatot tartott levelezés útján, de több alkalommal személyes találkozókra is sor került. Elsõsorban születésének évfordulóin üdvözölték.
Nagykanizsán szélesebb körben talán nem cseng ismerõsen a neve, életútja, munkássága sem ismert kellõ mértékben. A könyv kiadásával az volt a célja a Városvédõ Egyesületnek, hogy megismertessen egy nagyon gazdag életutat végigjáró magyar tábornokot, és emlékeztessen a messze földrõl – Erdélybõl – érkezett katonára, aki szívében örökre kanizsai lett, és haláláig az is maradt. Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor magyar királyi vezérezredes a nagykanizsai hadtörténelem egyik kiemelkedõ alakja. A városhoz kötõdõ tábornokok közül elsõként vele találkozhat a füzet lapjain az olvasó.
Báró Szurmay Sándor egyike azon nagy elméleti és gyakorlati tudású magyar tábornoknak, aki mind a béke éveiben, mind a háború ideje alatt kiválóan megfelelt azokban a beosztásokban, ahová kinevezték. Emberi, közeli kapcsolatot tudott létesíteni beosztott tábornokaival, tisztjeivel, az alárendelt katonákkal, a polgári élet szereplõivel, a városlakókkal, a polgárokkal.
A háború után nyugdíjas éveit aktív tevékenységgel töltötte el. Vezetõ vagy aktív tag volt különbözõ katonai jellegû nyugdíjas szervezetekben, klubokban, sportegyesületben. Papírra vetette háborús visszaemlékezéseit, könyvében a magyar katonát, a hõsiességet, bátorságot, a kitartást dicsõítette. Számtalan városnak volt díszpolgára. Ez lehetõséget, alkalmat adott részére az adott hely katonáiról, a háború viszontagságairól beszélni. Hirdette az ifjúságnak elõdeik helytállását, szinte egyik felkészítõje volt az új katonanemzedéknek. Elõsegítette a háborúról, a magyar katonai hagyományokról, az egyszerû katonákról szóló írások megjelentetését. Több könyv szerkesztésében részt vett, elõszót írt a mûvekhez, ajánlotta azokat az olvasóknak.
Neve, tevékenysége egy idõre feledésbe merült. Tisztelõi, a magyar királyi honvédséggel és a Nagy Háborúval foglalkozó hivatásos, valamint amatõr történészek próbálják emlékét újra visszaállítani.