Sorozatunkban a kompenzációs listáról mandátumhoz jutó önkormányzati képviselõkkel beszélgetünk. Õket is arról kérdezzük, milyen megoldásra váró problémákkal fordulnak hozzájuk a választóik. Gábris Jácint jelölõszervezete a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

– Valamivel több, mint egy év telt el azóta, hogy jelöltek és elindultam a választásokon. Az elmúlt idõszakkal kapcsolatosan vegyesek az érzelmeim: néha keserû volt a mélyére látni bizonyos folyamatoknak, néha viszont kellemes csalódás ért. Azt továbbra is büszkén könyvelem el, hogy mindvégig sikerült megõriznem emberi tartásomat, hitvallásomat – kezdte elöljáróban képviselõi munkájáról Gábris Jácint. – Politizálási stratégiámat tekintve talán én vagyok az egyetlen, aki kilóg a sorból. Az idõk folyamán többek arra kapacitáltak, hogy jobboldaliként a jelenlegi többséggel tartsak. Mások szerint viszont „ellenzékiként” a feladatom inkább az, hogy mindenben ellent mondjak a hatalmon lévõknek. Én a fentiek közül egyik utat sem követem. Nem pártreferenciák alapján döntök. Számomra az a fontos, hogy az adott elõterjesztés a város érdekét szolgálja-e, vagy sem. Ezek alapján hozom meg a döntéseimet. A Jobbik részérõl nem érkeztek központi utasítások, sosem mondták meg, hogy mit kell gondolnom bizonyos ügyekrõl, és azt se, hogy miként szavazzak. Ám rendszeresen vannak ülések, ahol a tagok és a szimpatizánsok közzé tehetik az adott témával kapcsolatos meglátásaikat. Az ott hallottak figyelembevételével építem fel a saját állásfoglalásomat.

 Nem vagyok párttag, kapcsolatom a párttal a feltétlen bizalomra épül. Már csak éppen emiatt sem érhet az a vád, hogy pártutasításokat követnék, vagy bárkinek is a meghosszabbított szócsöve lennék. Több mint két éve csatlakoztam hozzájuk. Választásom azért esett rájuk, mert agilis, tettre kész és értelmes emberekbõl álló, és ami számomra az egyik legfontosabb: tisztakezû társaság. Külön örömmel tölt el, hogy egyre többen keresnek fel minket és csatlakoznak hozzánk, ez az erõsödés és az együttgondolkodás jele.
Gyakran járom a várost és a peremkerületeket, folyamatosan gyûjtöm a megoldásra váró problémákat. Ezen kívül számos felkérés és megkeresés érkezik hozzám a város különbözõ területein élõktõl, melyeknek igyekszem eleget tenni. Szívesen segítek, amiben csak tudok. A képviselõséget egyfajta szolgálatként, kiemelt közfeladatként fogom fel.
– Hogyan tudja összeegyeztetni a tanári munkáját és a képviselõséget?
– Érdekes kihívást jelent a képviselõi munka ellátása, valamint a tanári pályán történõ megfelelés. A tanórákról kizárom a politikát. Nem könnyû feladat, hiszen a diákokat is rengeteg, a mindennapi politikával kapcsolatos kérdés foglalkoztatja. Õk is nézik a tv-t, olvassák az internetes hírportálokat, és otthonról is különbözõ hatások érik õket. Ilyenkor diplomatikusan hárítok és folytatom a tanítást. A kollégákkal sem szoktam politikai kérdéseket megvitatni. Néha ugyan megesik, hogy eszmét cserélünk. Tiszteletben tartom mások nézetét, ellenben ismerek olyanokat, akik igyekeznek téríteni. Szeretem a hivatásomat, szerencsére többször is alkalmam nyílt a kiteljesedésre. Az Országos Oktatási Kabinet, valamint a Magyar Szakképzési Társaság tagjaként évek óta foglalkoztat a közoktatás és a szakképzés helyzete. Sajnos úgy tapasztalom, hogy jelentõs okom van az aggódásra. Pedagógiai hitvallásaim közé tartózik az is, hogy egy tanár ne csak az iskolában legyen tanár, hanem a magánéletben is a szerint éljen. Mûszaki (szakmai) igazgatóhelyettesként eléggé felelõsségteljes és összetett volt a feladatköröm. A mai napig úgy gondolom, hogy jól döntöttem, mikor lemondtam az igazgatóhelyettesi beosztásomról. Sikerekkel teli éveket hagytam a hátam mögött, úgymond a csúcson sikerült abbahagynom. A kezdetektõl fogva könnyû volt a helyzetem, hiszen az elõdöm precíz szakember volt, ahogyan a körülvevõ szakmás kollégák is. Lemondásomnak igazából két fõ oka volt: elsõ, a képviselõsséggel nem tartottam öszszeegyeztethetõnek az akkori beosztásomat; második, túl nagy teher lett volna a két feladatkör számomra. A városban nem egy helyrõl hallottam vissza azt, hogy a hatalom parancsára váltottak le, de ez butaság. A jelenlegi iskolavezetéssel is jó a kapcsolatom, és változatlanul foglalkozom az iskola sorsával.
– Fogadóóráira milyen kérésekkel kopogtat be a lakosság, és képviselõként milyen ügyekkel foglalkozott eddig?
– A megadott idõpontokon és helyszíneken túl számos elérhetõségemet közzétettem, ahova érkeznek is folyamatosan különféle megkeresések. Nem lazsáltam. Ahogy mondani szoktam: „küzdök, mint az oroszlán”. Ugyan nem számoltam össze, de nem sok olyan közgyûlés volt, melyen ne lett volna elõterjesztésem vagy interpellációm és kérdésem. Számos ügyet sikerült a hivatal közvetlen bevonásával megoldanom.
Az elsõ ülésen (októberben) sikerült egy mára már köztémává vált ügyet feszegetnem, mely szerint hiányolom az alpolgármesteri szék várományosainak szakmai önéletrajzát, továbbá egy szakmai koncepció legalább vázlatos szintû bemutatását. Kielégítõ választ azóta sem kaptam. És ezzel nem vagyok egyedül…
Segítettem a Cserháti Iskolán is, mivel egy egész induló osztállyal kevesebbet engedélyeztek a kilencedik évfolyamon számukra a 2011/2012-es tanévre, ami jelentõsen rontotta volna az iskola nívóját, a városban eddig betöltött szerepét. Igaz, hogy elsõsorban szakmai érvek mentén védtem a mundér becsületét, viszont azt sem tagadhatom, hogy kissé haza is beszéltem, hiszen ebben a kiváló mûszaki szakképzõ intézményben tanítok már lassan nyolc éve. Örömmel konstatáltam, hogy a sürgõsséggel elõterjesztett indítványomat a teljes képviselõtestület támogatta.
Közleményben fogalmaztam meg álláspontomat a Trák kiállítással, a Thúry Iskolában történt bizonyítvány és napló üggyel, a Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottság döntéseivel, a TISZK mûködésével kapcsolatosan. Kusza és összetett ügyek ezek.
Novemberben interpelláltam a palini buszmegálló ügyében. Magam is a lakótelepen éltem több évtizeden át, így kellõen át tudtam érezni az autóbuszra várakozó emberek helyzetét. A szélsõséges idõjárás igencsak kellemetlen tud lenni ott. Az út másik oldalán viszont egyáltalán nincs beálló! Az ügyre nemrég újfent felhívtam az érintett osztály figyelmét, akik tájékoztattak, hogy már közel a megvalósítás. Az egyik közgyûlésen szóvá tettem azt is, hogy talán nem a buszmegállók napelemekkel történõ felszerelésére kellett volna költeni, hanem építeni olyan helyekre beállót, ahol nincs.
Azon polgármesteri utasítás ellen is felemeltem a szavamat (interpelláltam), amelyik röviden és tömören arról szól, hogy egy megválasztott önkormányzati képviselõ közvetlenül nem kérhet információt a hivatal dolgozóitól, hanem elõzetes megkeresés folyamán a jegyzõ vagy a polgármester közremûködésével. Úgy gondolom, hogy a jogaink ilyenformán történõ megcsorbítása elfogadhatatlan.
Decemberben szót emeltem az évek óta már körvonalazódó GE-s elbocsátások ügyében. Arra kértem a városvezetést, hogy ossza meg a lakossággal azon stratégiáját, hogy miként szándékozik elejét venni a várható tragédiának, vagyis milyen lépések megtételén gondolkodik a probléma kezelése végett.
Mindig is kiemelt helyen kezeltem a munkahelyteremtés ügyét, a feltételeinek megteremtését. Talán nem is zajlott le olyan közgyûlés, ahol ne tettem volna utalásokat erre. Programomban kezdetektõl fogva prioritást élvez ez a kérdés, hiszen egy város csak akkor lehet stabil, ha lakosai egzisztenciális biztonságban élnek.
A helyi elõadók és árusok érdeksérelmére is felhívtam a figyelmet, különös tekintettel a városi rendezvényekre. A késõbbiekben ezt kiterjesztettem a helyi vállalkozókra, iparosokra. Annak a híve vagyok, hogy a lehetõségekhez mérten minél kevesebb külsõ céget bízzanak meg a különféle munkálatokkal, támogassuk inkább a kanizsaiakat. Már csak azért is, mert ide fizetik az iparûzési adót, és remélhetõleg ittenieket foglalkoztatnak.
Decemberben, januárban és legvégül februárban az egyik legfontosabb ügyben, a városi költségvetéssel kapcsolatosan nyújtottam be indítványt. Sajnálatomra a fideszes képviselõk azt a késõbbiekben leszavazták. Durvának tartom, hogy a 7 milliárd forint összhiányt – akárhogyan csûrjük-csavarjuk –, megemelték 13 milliárd forintra. Ráadásul olyan sorokat is beterveztek, melyekkel egyáltalán nem értettem egyet. Azt látom, hogy az egyik oldalon megy a kíméletlen spórolás, a másikon pedig a pazarlás. Ez elfogadhatatlan.
Az egésznek az volt a tetõpontja, amikor az amúgy is siralmas költségvetés után napirendre került a képviselõk parkolási díjának mérséklése. Dühösen kérdeztem rá erre a pofátlanságra, igazából nem akartam elhinni, hogy ezt komolyan gondolta az elõterjesztõ. Az iskolák összevonásának témáját is bedobtam. Annak ellenére, hogy konkrét információim voltak az ügyrõl, még engem akartak meghazudtolni. A késõbbiekben aztán szépen kiderült minden, azaz hogy mindvégig nekem volt igazam. Ettõl viszont még sajnos nem érzem jól magamat, mert bekövetkezett az, amitõl féltem. Sajnos sikerült megvalósítaniuk.
A március és május ennek jegyében telt. Elkövettem mindent azért, hogy szakmailag meggyõzzem a fideszes képviselõket és a városvezetést. Sajnos, ebben a harcban nem sokat ért az ész és a szív hangja. A szakmai érveket mintha meg sem hallották volna, csak mentek elõre makacsul. Nyolc iskola sorsát alakították át kényszerrel, a közoktatási törvény újragombolása elõtt. Ezt a mai napig nem tudom elfogadni és megemészteni. A fideszes képviselõk meghozták a döntést, így már csak abban bízhatok, hogy megpróbálnak ennek ellenére a legjobban eljárni, az iskolákat nem rombolni, hanem építeni, felvirágoztatni. Kénytelen vagyok átmenni bírálóból drukkerbe.
– Milyen ügyekben kért intézkedést?
– A teljesség igénye és különösebb magyarázat nélkül az alábbiakban: gyalogátkelõhelyek környékén a közvilágítás felülvizsgálata, így például a palini városrészben az Alkotmány úton végig, továbbá a Hevesi út mentén, ahol a fák lombkoronái jelentenek problémát; a Fõ út – Erzsébet téri csomópontban az átkelõhelynél lévõ kátyúk javítása; a Vásárcsarnoki árusítók (piacosok, kistermelõk, õstermelõk stb.) terheinek csökkentése, a kanizsai és környékbeli termények árusításának fokozása a nagyobb üzletláncokban és hipermarketekben. A Magyar utcai Lukoil benzinkútnál lévõ keresztirányú útsüllyedés megszüntetése; a Zrínyi úttól a vasútállomásig terjedõ állami útszakasz teljes aszfaltszõnyegezéses felújítása. Sûrûbb sebességellenõrzés az Alkotmány úton, a palini városrészben (gyermekes családok hívták fel a figyelmemet az ott száguldozó autókra). Kiskanizsán a Pivári utca közelében található csatorna kotrása (még decemberben!). Kiskanizsán az autóbusz átjárás beszüntetését a Pivári utcában (a lakosok nyugalmára és az út épségére való tekintettel kértem, hogy az érintett autóbusz parkoljon és közlekedjen máshol). Vendéglátó üzletek éjszakai nyitvatartási rendjérõl szóló 49/2010.(XII.20.) számú rendelet felülvizsgálata; a mozgássérültek részére fenntartott várakozóhelyek parkolási rendjével kapcsolatos szabályok betartatása; a 7-es fõközlekedési út – Magyar utca csatlakozásánál a burkolat helyreállítása; Kiskorú gyermekek kísérõinek díjtalan utazása a menetrendszerû autóbusz járatokon; az Erdész utca folytatásában található gyalogos aluljáróval kapcsolatos problémák megoldása, és közlekedésbiztonsággal kapcsolatos kérdések.
Számos rendezvényen, mûszaki átadáson, fejlesztési megbeszélésen, pályázati ismertetõn vettem részt az elmúlt idõszakban. Több nagyobb és kisebb céggel folytattam tárgyalásokat, áttekintve a városunk által nyújtott lehetõségeket. Sajnos, õk is kivárnak, egyelõre nincs betelepedési szándék. Érdemi lépéseket amúgy sem tudok tenni ez ügyben, mivel nem jobbikos a városvezetés.
Jó néhány szociális kérdésben sikerült eljárnom, és a rászorultakon segítenem. Neveket, eseteket nem említek, ez nem lehet dicsekvési alap. Nagyon sajnálatos, hogy az elmúlt idõszakban megnövekedtek ezek az esetek. Segíteni pedig nem populizmusból kell, hanem humánumból. Hosszú még a lista, most ezek idézõdtek fel az emlékezetemben.
– Mire költötte a képviselõi keretét?
– A teljesség igénye nélkül, ebbõl a kevéske kis összegbõl felajánlottam a Nagykanizsai Rendõrkapitányságnak, a Gyógyító Eszköztárunk Fejlesztése Alapítványnak, az Élettér Állat- és Természetvédelmi Egyesületnek, a városi középiskolai kollégiumnak, a Cserháti Iskolának és a sportegyesületnek, a VOKÉ-nek, a Kanizsa Felsõoktatásért Alapítványnak stb.
– Hogyan tovább?
– Ahogy Cromwell mondaná: „Bízz Istenben és tartsd szárazon a puskaport!” Küzdök és hiszek. Bízom benne, hogy nemsokára eljön az az idõ, mikor olyan testület tagjaként dolgozhatok, ahol nem lesz oly mértékben megkötve a kezem mint most, és érdemben is többet tudok majd tenni ezért a városért.
B.E.