Az Olvasókörök Országos Szövetsége Kiskanizsán, a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házban tartotta éves, soron következõ találkozóját. A város nevében Dénes Sándor alpolgármester, az országos szövetség képviseletében pedig Deák György társelnök köszöntötte az egybegyûlteket. A 141 éves Kiskanizsai Polgári Olvasókör megalakulásáról és annak hatásáról a városrész gazdasági és társadalmi életére címmel Horváth Jánosné, a Könyvbarátok Klubjának vezetõje tartott elõadást.

Ennek kapcsán az egykor oly nagyhírû és felejthetetlen olvasókörrõl kérdeztük az elõadót.
– Hajgató Sándor kezdeményezésére 1870. március 13-án jelentõs számú polgár gyûlt össze Kiskanizsa egyik házában. A helyi tanító lelkes beszédében hangsúlyozta, „…hogy a magyar nép és az itt élõ emberek mûveltségébõl is olyan ismeretek hiányoznak, amelyek nélkül hazánk csak hátul foglalhat helyet az európai civilizált országok sorában.” Kifejezte azt a reményét, hogy Kiskanizsa népe segíti õt abban a törekvésében, hogy megalakítsa a helybeli társasági élet és közmûvelõdés kívánatos fórumát: a Kiskanizsai Polgári Olvasókört. 

Egy olyan egyesület létrehozása volt a célja, amely tekintéllyel bír, és erõt képvisel. Elképzelése megvalósult. Színvonalas, városi szintû egyesületté nõtte ki magát, és a Polgári Egylet valamint a Kaszinó mellett a város egyik legfontosabb civil szervezete lett az 1920-as években emeletes székházat avató kiskanizsai egyesület. Az épület ma is ékessége a Templom térnek. Igen fontos céljuk volt a kulturális felemelkedés, a mûvelõdés. Lapokat járattak, könyveket vásároltak és kölcsönöztek, s a helyben olvasásra is lehetõség nyílt az emeletes székház elkészülte után. Az „Olvasókörök Vándorkönyvtára” keretében szintén kaptak kölcsönzés céljából könyveket. Az említett gyönyörû épület azért épülhetett meg, mert voltak olyan vállalkozó szellemû kiskanizsaiak, akik a közügyet annyira szívükön viselték, hogy még a vagyonukat is kockáztatták, ugyanis kezességet vállaltak az építkezéskor felvett kölcsönösszegért. Emléküket egy tablókép õrzi.
– Mióta mûködik ismét az egyesület?
– 1990-ben, Vizeli Dezsõ, a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Ház akkori igazgatója azonnal létrehozta, amint ez törvényesen lehetõvé vált. Ezért beszélhetünk folyamatosságról, ugyanis az olvasókör nem szûnt meg, csak betiltották. Emléke mindvégig élt az emberek emlékezetében, s a kiskani-zsai nép örömére a ház homlokzatára visszakerült a Polgári Olvasókör felirat.
– Milyen célokat fogalmazott meg az újraszervezõdött egyesület?
– Alkalmazkodva az adott kor körülményeihez és lehetõségeihez, az igazgató által létrehozott egyesületnek hasonlóak voltak a céljai, mint az 1870-ben létrehozottnak. Nemcsak Kiskanizsán, hanem az országban másutt is hasonló módon újraszervezõdtek a régi olvasókörök, ahol megvolt a vágy az újjáalakításra. Sõt, nemcsak létrejöttek, hanem egy országos szövetséget is létrehoztak, melynek tagja lett a 2006-tól közhasznú egyesületként mûködõ kiskanizsai is. Elvállalták, hogy 2011 õszén õk lesznek a házigazdái az évenként megrendezett találkozók egyikének.
– Õriz-e valamilyen becses emléket az egyesület, amely a múlt emlékét idézi?
– A két világháború között felavatott zászló másolatát, melynek az eredetijét a zalaegerszegi Göcseji Múzeum õrzi. Az Együtt Kiskanizsáért Egyesület 2000-tõl szervezte az olvasókör évfordulós ünnepségeit egészen a közelmúltig, amelyeken minden alkalommal szerepelt a nemzeti lobogóval, s esetenként a város zászlajával együtt. Fiataljaink voltak a zászlótartók.
– Miért fontos a zászló jelenléte a rendezvényeken?
– Kifejezi a tagok együvétartozását, s az adott egyesület eszmeiségét is hordozza. Azt az eszmeiséget, ami kell, hogy áthassa az egyesület mûködését.
B.E.