Negyedik alkalommal került sor a Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztiválra.
Kulturális programok, no és rengeteg dödölle, valamint tájjellegû étel várta a vidámságra és az étkekre kiéhezett vendégeket, akikre nem panaszkodhattak a szervezõk, a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ munkatársai és a Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület tagjai: ugyanis mindkét napon, a fesztivál teljes ideje alatt megtöltötték a városközpontot.

Nem kevésbé volt sikeres a Dödöllekirályok címért folytatott játékos vetélkedõ sem, akadt, aki a nagy igyekezetben a nadrágját is elhagyta. Itt a Gombucák csapata vitte el – na, nem a nadrágot, hanem a pálmát.
Egész délután kézmûvesek portékái, borházak nedûi, a zalai ételek vendéglõjében pedig hamisítatlan göcseji ételek közül válogathattak azok, akik kilátogattak a fesztivál elsõ napjára.
Az esti sztárvendég a Crystal volt, amely fergetegesen jó hangulatú koncerttel örvendeztette meg a jó zene kedvelõit.
Másnap szüreti felvonulással indult a dödöllefesztivál programja, a Deák tértõl az Erzsébet térig vonult a néptáncosokból, fúvószenekarokból és nótakörökbõl álló vidám menet. Ezt követõen Cseresnyés Péter alpolgármester és Prikryl József, a Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület elnöke nyitotta meg a fõzõversenyt, amelyen amatõr és profi, valamint dödölle és tájjellegû étel kategóriájában lehetett indulni. Az egyesület elnöke bemutatta azt a tanúsító oklevelet is, ami a tavaly felállított 2331 adagos dödölle-rekordot teszi immár hivatalossá. A majd’ harminc nevezõ finomabbnál finomabb ételeit szakértõ zsûri értékelte. Sõt, ezúttal a fõzõsátrak arculata is terítékre került.
– Örülök annak, hogy a profik mellett sok amatõr is részt vett a versenyen – mondta Kocsonya Kálmán, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség alelnöke. – Meg kell, hogy mondjam, a sátrakat és a standokat szemlézve sok esetben nem lehetett eldönteni ránézésre, hogy ki az amatõr és ki a profi. Szeretném egyébként hangsúlyozni, hogy a Magyar Gasztronómiai Szövetség örömmel fogad mindenféle olyan kezdeményezést, ami a hagyományõrzésrõl szól. Úgy érzem, hogy a kanizsai dödöllefesztivál kiválóan teljesíti ezt a követelményt.
A Nagyrécsei Nyugdíjas Lányok csapata már szinte törzsvendég a dödöllefesztiválon, ott jártunkkor éppen (mi mást?!) dödöllét készítettek, amelyrõl késõbb kiderült, a csapatot az amatõr kategória elsõ helyére repítette.
– Hagyományos ételeket készítünk, dödöllét, kukoricakását jó kis szalonnával, pirított hagymával, rakott káposztát, tökös, túrós, kapros bélest, Teri néni prószáját – sorolják egymás szavába vágva az asszonyok a repertoárt. – Specialitásunk a kukoricaliszttel készült, hökkön sült perec, amit a kemence alján, tepsi nélkül sütünk. De van itt édesség, kukoricás õzgerinc és diós grillázs is. Ezeket a recepteket még a nagyanyáinktól örököltük, akkor volt divat ilyen ételeket készíteni, amikor még a mostaninál is kevesebb pénze volt az embereknek. Még a lakodalomba is kukoricás süteményeket vittek!
Nos, a szorgos munka meghozta a gyümölcsét, a Nagyrécsei Nyugdíjas Lányok dödölléjükkel elhozták az amatõr kategória elsõ helyezettjének járó oklevelet, míg a tájjellegû ételek készítésében a Kanizsai Pékség Lányai jeleskedtek. A profi csapatok versenyében mindkét kategóriában tarolt a Multi Grill King csapata, míg a sátor külsejének megjelenéséért Dömdödömék, a népi hagyományok ápolásáért pedig a Kanizsai ínyencek kaptak elismerést. A legfiatalabb csapat címet a Dödikék érdemelték.
A délután folyamán aztán még számos kulturális program várta az érdeklõdõket, majd a napközben felszedett kilóktól az esti retrodiscoban szabadulhattak meg a (nem csak) dödöllétõl megmámorosodott városlakók.

(Horváth Attila )