A dunántúli ifjúsági nevelõintézet esetlegesen Nagykanizsán történõ kialakításáról tartott lakossági fórumot az érdeklõdõknek a város önkormányzata, Dudás Zoltán, a Nemzeti Erõforrás Minisztérium gyermekvédelmi és gyámügyi fõosztályának fõosztályvezetõje, Dr. Szabó Péter intézményi fõreferens, valamint Magyari László, a jövõre 15 éve jelenlegi formájában mûködõ debreceni intézet igazgatója.

Az egykori Vécsey iskola tornatermében megjelent Maort-telepi lakók már Cseresnyés Péter polgármester köszöntõjét sem hagyták végigmondani, mondván, meg kell érteni õket, mert félnek az ott élõk, féltik a biztonságukat. Folytatva a tájékoztatását, a polgármester megjegyezte: sok, minden alap nélküli híresztelés indult el az elmúlt hetekben a leendõ beruházásról, amelynek még a helyszíne sem dõlt el, és Kanizsa neve csak egy a lehetségesek közül a minisztérium terveiben. Éppen azért, hogyha Kanizsára esne a választás, a leendõ intézmény mûködésérõl, az elképzelésekrõl elõre szeretnék tájékoztatni a lakosságot. A polgármester kifejezett kérése ellenére sem kívánták a fórum résztvevõi meghallgatni az elõadókat, hanem feltették indulatokkal tûzdelt kérdéseiket. Arra kérték a polgármestert, úgy képviselje városunkat, hogy ne valósuljon meg Nagykanizsán a beruházás. Szántó Miklós vállalkozó hozzászólása így szólt: akarja-e a város lakossága, hogy börtönváros legyen Kanizsa vagy nem? A fórumot a lakosság kérte, és szeretnék, ha a jelenlévõ önkormányzati képviselõk is odaülhetnének az asztalhoz.

 A felbolydult résztvevõk arra is kíváncsiak voltak, milyen védelmet fognak kapni az intézet közvetlen szomszédságában élõk, majd kórusban kijelentették, nem akarnak információt a létesítményrõl.
Nagy taps kísérte Pálfi István felszólalását, aki megkérdezte a minisztérium képviselõitõl, miért akarják idehozni a javító-nevelõ intézetet, majd hozzátette saját véleményét is: gondolkodjanak más városban. Egy idõsebb hölgy elmondta, már volt itt idegen-szálló, amikor ígértek fût, fát, és a vége az lett, hogy megtámadták õket, és senki nem kelt a segítségükre. Akár jó az intézmény, akár nem, nem kérnek belõle. Javítónevelõ intézet és nem börtön! – hangzott el a fõosztályvezetõ egyik válaszaként. A javító-nevelés olyan fiatalkorúakat érint, akik nem a budapesti Rózsadombon nevelkedtek, de csináltak valamit, nem súlyos dolgokat.
Egy közbeszóló hölgy szerint õk azt szeretnék elmondani, ami a szívüket nyomja a beruházással kapcsolatban, és arra kérik a polgármestert, hogy az õ érdeküket képviselje. Attól is félnek, hogy nem lesz több alkalmuk elmondani a véleményüket. A vitába bekapcsolódó másik résztvevõ arra kérte a polgármestert, úgy képviselje a várost, hogy Nagykanizsán ne valósuljon meg a beruházás. Ha ezt nem tudja kiküszöbölni, aláírást gyûjtenek, és népszavazást kezdeményeznek. Tiltakozásuk kifejezéseként 701 aláírást nyújtott át a polgármesternek dr. Buzás Judit, az egyik Maort-telepi lakó.
– Akár jó, akár rossz, nem kérnek a beruházásból – hangzott el a felzúdult lakosságtól.
A délután öt órakor kezdõdött fórumon a szakemberek este 7 óráig még nem tudták elmagyarázni, hogy mi is ez az intézmény és hogyan mûködik. Gábris Jácint önkormányzati képviselõ hozzászólásában elõször számadatokat ismertetett hasonló intézmények kihasználtságáról majd arra volt kíváncsi, hogyha megvalósul a beruházás, kinek a biznisze lesz.
Nevetés fogadta azt a szakemberi véleményt is, hogy ott, ahol javítónevelõ intézet mûködik, nõtt a közbiztonság, és fölmentek a telekárak.
A felszólalók javaslataiban felvetõdött, hogy költözzön ide az egyetem, vagy a Zsigmondy-Széchenyi SZKI, és alakítsák ki annak helyén az intézetet.
Cseresnyés Péter polgármester kiemelte: a város önkormányzatának a volt határõrség területéhez semmi köze, az állami tulajdon, a beruházás pedig csak ilyen területen valósulhat meg. Most azt próbálják bemutatni, hogyha a minisztérium esetleg úgy dönt, hogy idekerül az intézmény, az itt élõket semmiféle hátrány nem fogja érni, semmiféle gond nem lehet az intézménnyel. A megfogalmazott kérdéseikre csak akkor tudnak válaszolni a szakemberek, ha van rá lehetõségük, és el tudják mondani, amit akarnak. Azért kérte meg õket, hogy jöjjenek el Kanizsára, mert lehetõséget lát 100 munkahely létesítésére, és két milliárd forintos beruházás megvalósítására, ahol valószínûleg nagykanizsai vállalkozók fognak újabb munkalehetõséget kapni.
– Ha a lakosság nem akarja, nem lehet odahelyezni! Nem mindegy, hogy milyen áron jut pénzhez a város! – jegyezte meg valaki, majd megkérdezték, van-e értelme annak, hogy itt vannak, vagy már eldöntött tény, hogy meg fog valósulni. Egy további hozzászóló sajnálattal fejezte ki, hogy ilyen fogadtatásban részesültek a szakemberek, de azt is meg kell érteniük, hogy õk az érintettek, és nagyon félnek ettõl.
Sajni József, a terület önkormányzati képviselõje nagy mulasztásnak tartotta, hogy a lakosság nem kapott megfelelõ tájékoztatást a fórumról. Tudomásul kell venni – folytatta, ez a leendõ intézmény idegen test Nagykanizsán, nincs hagyománya. A 100 új munkahellyel kapcsolatban érdekes ellentmondásként említette meg azt, hogy közben az önkormányzat kiteszi prédának az iskolák konyháit. Még egyszer felvetette az információ hiányát, felhívva a figyelmet arra is, a javító-nevelõ részlegben lévõk számára van kimenõ, eltávozás, szabadság, látogatókat is fogadhatnak, ami potenciális veszélyt jelenthet. Ha a nagykanizsaiaknak az a véleménye, hogy ebbõl nem kérnek, és ha azt valljuk, hogy demokrácia van, akkor ezt vegyék figyelembe.
Arra a megjegyzésre, hogy ha nem használják fel a 2,5 milliárd forintot, akkor visszakerül a pénz az EU-ba –, az volt a helyiek válasza, hogy „menjen”.
Este hét óra után a polgármester kérésére még néhányan ottmaradtak, és meghallgatták a tájékoztatót és megtekintették a debreceni intézetet bemutató filmet.

B.E.