Valamennyi jármûvezetõ számára fontos feladat a téli közúti közlekedésre való felkészülés. A téli idõszakban megváltoznak az idõjárási, látási és útviszonyok, melyek miatt fokozott baleseti veszélyhelyzetekkel kell szembenézni minden közlekedõnek. Ezekhez a megváltozott viszonyokhoz a közlekedés valamennyi résztvevõjének alkalmazkodni kell. Elõfordul, hogy a hótakaró miatt az útburkolati jelek kevésbé, vagy egyáltalán nem láthatóak, ezért fontos, hogy fokozott óvatossággal közlekedjen mindenki és ha lehet hangsúlyosabban figyeljen a közúti jelzõtáblák utasításaira, tájékoztatásaira.

A gépjármûveket, már a téli idõszak beköszönte elõtt ajánlatos alaposan átnézni, átnézetni, megvizsgálva minden biztonsági berendezést és tartozékot. Elengedhetetlen az akkumulátor, a gumiabroncsok, a világítás és a fékrendszer ellenõrzése. A téli közlekedés kapcsán ezek mellett a gépkocsival történõ közlekedés fontos kelléke lehet a jól mûködõ ablaktörlõ, a jégkaparó, a jégoldó spray, a megfelelõ ablakmosó folyadék és a páramentesítõ.

Az ablaktörlõ gumikat már a tél beállta elõtt érdemes kicserélni, hiszen az elhasználódott gumi nem töröl megfelelõen, csíkoz, maszatol és ezzel jelentõsen romlik az üvegfelület átláthatósága. De a többi közlekedõ észlelhetõségét nehezíti, ha a jármûvet nem tisztítjuk meg alaposan a ráesett csapadéktól. A jármûvel történõ elindulás elõtt szükséges annak valamennyi ablakát megtisztítani a leesett csapadéktól, illetve a ráfagyott jégtõl, annak érdekében, hogy abból valamennyi irányba lássunk.

Az akkumulátor esetében ellenõrizni kell a pólusok, vezetékek állapotát, és a töltöttségi szintet, ha pedig huzamosabb ideig nem használják az autót, érdemes az akkumulátort kiszerelni és melegebb helyen tárolni.

A téli idõszakban a látási viszonyok gyakran rosszak, korán sötétedik, hosszabb ideig kell használni a gépjármû világítóberendezéseit - ezért is nagyon fontos, hogy a jogszabályi elõírásoknak megfelelõ világító berendezéseket használjunk és azok megfelelõen mûködjenek. A fényszórókat és a többi lámpát ilyenkor gyakrabban kell tisztítani. Ugyanakkor a rosszabb látási viszonyok miatt nagyobb követési távolságot tartva lassabban kell vezetni, így kisebb a balesetek bekövetkeztének kockázata, rossz manõverezés esetén pedig a hibák könnyebben korrigálhatóak.

A síkos utakon való fékezés teljes összpontosítást kíván, ráadásul a fékút télen általában hosszabb, mint optimális idõjárási viszonyok közötti fékezésnél. Amennyiben a kocsiban nincs blokkolásgátló (ABS), úgy a kerekek gyorsan leblokkolnak, a jármû kormányozhatatlanná válhat és könnyen kicsúszhat. Ilyenkor lábunkat vegyük le a fékrõl, hozzuk egyenesbe az autót, és csak akkor fékezzünk, amikor az autó már újra a kívánt irányban áll.
A blokkolásgátló rendszer feladata, hogy erõs fékezéskor a fékfolyadék nyomását úgy ossza el, hogy a kerekek ne blokkolhassanak le. Síkos úton a rendszer gyakrabban bekapcsol, mivel már viszonylag enyhébb fékezéskor is elérjük a gumiabroncsok tapadási határát. Ha síkos úton erõteljes fékezésre kényszerülünk, ne hagyjuk abba a fékerõ növelését, amikor a szabályozási folyamat megindul.
Aki teheti, próbálja ki a téli tanpályás vezetési gyakorlást, amely nagyon sok új ismeretet nyújthat, és a gépkocsivezetõ éles helyzetben is tudni fogja, mit kell tennie, ha a jármû megcsúszik, kifarol vagy kicsúszik az útról.

A csúszós, jeges utakon való biztonságos közlekedéshez téli gumikra van szükség. Még akkor is téli abroncsokkal induljunk útnak, ha éppen nincs hó. A nyári gumi már +7 fok alatt ridegebbé válik, fagypont körüli hõmérsékleten megmerevedik, nagyon kis tapadással rendelkezik, így használata veszélyes lehet. A téli gumit ezzel szemben úgy fejlesztették ki, hogy alacsony hõmérsékleten optimális a tapadási értéke. Ezek az abroncsok különleges anyagból készülnek, speciális bordázattal vannak ellátva, és rendkívül alacsony hõmérséklet esetén is rugalmasak maradnak. Téli gumival rövidebb a fékút is. A nyomás a téli gumikban 0,2-0,3 barral legyen magasabb, mint a nyári abroncsokban, mert a túl alacsony nyomás hátrányosan befolyásolja a profil öntisztuló képességét. A téli gumikkal kapcsolatban néha elhangzik, hogy azok igen drágák, ezért egyes szakemberek áthidaló megoldást javasolnak: ez a négy évszakos gumi, amelyrõl tudni kell, hogy nem helyettesíti ugyan a téli gumit, de lényegesen jobb, mint a nyári abroncs.

Heves hóesés vagy fagyott hótakaró esetén jó szolgálatot tehet a hólánc, melyet érdemes a hajtott tengelyen lévõ kerékre rakni, így kormányozható marad az autó. A hólánc feltételét és levételét érdemes még otthon kipróbálni, hogy a gyakorlatlanság ne okozzon problémát a hidegben. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek készenlétben kell tartani a hóláncot a tél beköszöntével, de azt tudni kell, amennyiben a „Hólánc használata kötelezõ” táblát kihelyezik, az adott úton - a „Hólánc használata kötelezõ vége” tábláig - csak olyan jármûvek közlekedhetnek, amelyek legalább egy hajtott tengelyén a gumiabroncsok hólánccal vannak felszerelve. Amennyiben e korlátozó jelzõtáblát közúti határátkelõhelyen helyezték el, csak azok a jármûvek léphetnek be a Magyar Köztársaság területére, illetve léphetnek át a határon amelyeken készenlétben van legalább egy hajtott tengely gumiabroncsainak felszereléséhez szükséges hólánc. Hóláncot csak havas, jeges úton szabad használni.

Aki hosszabb téli autóútra indul, a fentieken kívül érdemes figyelnie az alábbiakra is:
Huzamosabb utazás esetén szükség lehet takaróra, téli ruhadarabokra, lapátra, az autó hóból való kiszabadítása érdekében, rugalmas vontatókötélre, elegendõ mennyiségû élelmiszerre és italra is, valamint fagymentesítõ zárolajozóra, melyet tartsanak maguknál, akár a kabátzsebben is. Szélsõséges idõjárási viszonyok között nem biztonságos az utazás, különösen, ha nagyobb távolságra kell eljutni! Elõfordulhatnak olyan helyzetek is, amikor nem érdemes kockáztatni, és biztonságosabb, ha vonattal indulunk útnak.

Ha feltétlenül szükséges útnak indulni, mindig kísérõ társsal tegye, és csak abban az esetben, ha meggyõzõdött róla, hogy úti célját biztonsággal eléri, és a visszautazás feltételei is biztosítottak.
Legyen felkészülve, hogy gépkocsija bármikor elakadhat és esetleg csak napok múlva fogják kiszabadítani. Öltözetét úgy állítsa össze, hogy szükség esetén gyalog is képes legyen folytatni útját.

Amennyiben hosszabb idõt (néhány órát) kénytelen álló gépjármûvében tartózkodni, a motor járatásával fûtheti az utasteret, de ne felejtsen el legalább tíz-tizenöt percenként szellõztetni. Az álló jármû utasterébe ugyanis kipufogó gázok szivároghatnak, amelyek súlyos rosszullétet, esetleg halálos balesetet okozhatnak.

Alkoholt soha ne fogyasszon a hideg elleni védekezés céljából! Kezdeti élénkítõ hatása után csökkenti a fizikai teljesítõképességet, fáradságot, bágyadtságot okoz, illetve csökkenti a helyzetfelismerõ- és ítélõképességet, amely ilyen helyzetben életveszélyes lehet.

Hosszabb utak elõtt érdemes tájékozódni az Útinformnál az út - és idõjárási viszonyokról.
Az országos médiákon kívül érdemes figyelemmel kísérni a helyi sajtó, rádió és televízió híradásait, beszámolóit, hiszen ezeken keresztül is fontos és hasznos információkat szerezhetünk a közlekedéssel és közlekedésbiztonsággal kapcsolatban.

A közúti forgalomban résztvevõk fokozottan figyeljenek arra, hogy mindig az idõjárási-, látási- és útviszonyoknak megfelelõen vezessék gépjármûveiket, próbáljanak meg fokozatosan alkalmazkodni a megváltozott látási és útviszonyokhoz, tekintettel az esetleges ködös, esõs, havas idõjárásra. Ilyenkor a nedves, jeges, havas, illetve száraz útszakaszok váltják egymást, amely nemcsak a jármûveket, hanem azok vezetõit is alaposan próbára teszi.  Felüljárókon és hidakon fokozottan számolni kell az aszfalt jegesedésével így a sebességet, ennek megfelelõen kell megválasztani.
Nagyobb követési távolság tartásával megelõzhetõek az erre az idõszakra leginkább jellemzõ koccanások. Lassabb, körültekintõbb, elõrelátóbb vezetéssel meg kell elõzni a gyalogos baleseteket, még ha azt a gyalogos figyelmetlensége váltaná is ki. Vigyázni kell az úttest mellett haladó gyermekekre, illetve fokozott figyelemmel kell lenni az iskolák, buszmegállók környékén figyelmetlenül az úttestre lépõ gyerekekre is.

A gyalogosoknak pedig azt kell tudomásul venni, hogy nem léphetnek le olyan biztonsággal az úttestre mint nyáron, hiszen a gépjármûvek nehezebben, nagyobb fékúttal tudnak csak megállni, ezért a gyalogosoknak is nagyobb körültekintéssel kell közlekedni.
Sajnos a közelmúltban kettõ olyan halálos kimenetelû közlekedési baleset is történt, melynek áldozata gyalogos személy volt. A balesetek bekövetkezésében szerepe volt a nem megfelelõ idõjárási, látási és útviszonyoknak is. Az õsz folyamán is elhangzott már, hogy a megváltozott idõjárási, látási és útviszonyok fokozott figyelmet követelnek meg a jármûvezetõktõl, de a kellõ és fokozott körültekintést a gyalogosoktól is.
A jármûvezetõk a síkos, csúszós utakon úgy válasszák meg jármûvük sebességét, hogy adott esetben meg tudjanak állni egy felbukkanó akadály, jármû, vagy gyalogos láttán. A gyalogosok pedig igyekezzenek felmérni a közeledõ jármûvek mozgását. Elsõbbségük csak akkor van, ha azt meg is adják! Ha szükséges mondjanak inkább le az elsõbbségrõl, hiszen a gyalogoselütések során õk azok akik komolyan megsérülhetnek.

A balesetek megelõzése érdekében minden közlekedõtõl türelmes és körültekintõ magatartást kérünk, vigyázzunk egymásra!

Mindenkinek balesetmentes közlekedést kíván a Nagykanizsai Városi Baleset-megelõzési Bizottság!

Lovkó Balázs r. százados
Nagykanizsai Rendõrkapitányság
baleset-megelõzési fõelõadó