A helyi védelem ügye az 1980-as évek elején vált országszerte közüggyé és egyfajta társadalmi mozgalommá. Elõzményének talán Ráday Mihály városvédõ tárgyú TV-sorozata tekinthetõ. Ekkoriban az egyetemes építészeti kultúra iránt fogékony építészek és más lokálpatrióták – miután döbbenten látták az 1960-70-es évek település-léptékû átépítési hullámait, melyek mûemléki értékekben is bõvelkedõ városközpontokat és történelmi városrészeket dózeroltak le, hogy helyükön a kubista építészet silány nívójú borzalmait megvalósíthassák – egyre hangosabban emelték fel szavukat a még megmenthetõ értékek védelmében.

Miután más jogi eszközt nem találtak, úgy gondolták, hogy a mûemlékvédelemhez hasonló, csak helyi – akkor még tanácsi – szintû rendeletekkel lehetne legcélszerûbben a mûemléki védelem alá nem tartozó, de a településkép, a helytörténet vagy a település imázsa szempontjából fontos épületek, köztéri alkotások, utcaképek, stb. értékeket védelem alá helyezni és megõrizni az utókor számára. A spontán módon indult mozgalom egyik mellék-következménye, hogy a „helyi védelem” fogalma úgy került a köztudatba, hogy senki nem gondolta át, hogy e fogalom valójában értelemzavaró és nem fejezi ki a dolog lényegét, és késõbb, a törvényalkotások folyamán sem kerestek számára szabatosabb meghatározást.
Nagykanizsán az 1970-es évek végén a lokálpatrióták nyomására sikerült felújítani a város egyik jelképének is tartott, de már bontásra ítélt klasszicista Vasemberházat, mely eseményre országosan is felfigyeltek. A város 1981-ben kapott Hild-érmet a Magyar Urbanisztikai Társaságtól, melynek indoklásában a városkarakter megõrzése szerepelt. Akkoriban ez újdonságnak számított, mivel ekkortájt éppen a dinamikus városfejlesztések eredményeit szokták elismerésben részesíteni.
Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata 1992–ben az elsõk között alkotta meg az építészeti értékek helyi védelmérõl szóló rendeletét. A publikált rendeletet számos önkormányzat vette alapul saját rendelete megalkotásához. Megjegyzendõ, hogy országos érvénnyel csak az 1997. évi építési törvény mondta ki kötelezõ jelleggel az önkormányzatok számára a helyi értékeik számbavételét és védelmét, de miután a törvény szankciókat nem tartalmaz a mulasztókat illetõen, e téren sok önkormányzat mindmáig mulasztásos törvénysértést folytat.
A kanizsai rendelet utóéletéhez hozzátartozik, hogy elég sok módosításon esett át az idõk során, és 1997-ben, majd 2003-ban teljesen újraalkották – bár az eredeti rendelet célkitûzései, és jórészt tartalma is változatlan maradt. 1997-ben került a rendeletbe a területi védelem szabályozása, mely elsõdlegesen az úgynevezett MAORT-telepre (a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. beruházásában 1942-ben megvalósított kora-modern kertvárosi jellegû munkás-lakótelep, Nagykanizsa egyik különleges látványossága) terjedt ki.
Nagykanizsáról illik tudni, hogy – nemcsak a helybéliek véleménye szerint - egy különösen szép vidéki város, melynek központja nagy számban õrzi még a kiegyezés utáni dinamikus városfejlõdés építészeti alkotásait: középületeket és a módosabb kereskedõk, gyártulajdonosok és tisztviselõk palotáit. A belváros építészeti hangulatát mindmáig az eklektikus, illetve helyenként szecessziós homlokzatok határozzák meg. Sajnos a II. világháború, majd az utána következõ modernista városépítés több meghatározó jellegû értékes épületet semmisített meg, illetve cserélt le újra. A legfájóbb ezek közül a háború alatt leégett régi városháza, melyet azóta sem sikerült méltó épülettel pótolni, de számos eklektikus lakóház – köztük 2-3 emeletesek is – áldozatul estek a modernista õrületnek.
Nagykanizsán a város értékeinek védelme nem egy akcióhoz, hanem a városukat szeretõ és féltó vezetõk, szakemberek és lakosok folyamatos munkájának eredménye. E küzdelem számos formában nyilvánul meg: Pl. a kilencvenes években civil kezdeményezés bontakozott ki a város határában lévõ Romlottvár maradványainak feltárására, vagy a városszépítõ egyesületek regionális találkozójának megszervezése 1995-ben, avagy országos szintû szakmai konferencia szervezése a helyi védelemrõl 1999-ben. Az sem érdektelen, hogy immár 11 Podmaniczky-díjjal kitüntetett személlyel, illetve egyesülettel, csoporttal büszkélkedhet a város.
A helyi védelemrõl szóló önkormányzati rendelet újraalkotását - melyre hosszú elõkészületek után 2011. októberében került sor - a magasabb rendû jogszabályokkal való megfeleltetésen túl legfõképpen a védett értékek körének áttekintése, pontosítása indokolta. Az új rendelet 2012. márciusában lép majd hatályba. A felülvizsgálat során kiderült, hogy nagyon sok olyan épület, szobor, kõkereszt, stb. van a városban, amivel indokolt kibõvíteni a védelmi listát. Ugyanakkor néhány tételt törölni is kellett részben jogszabályi, részben szakmai szempontokból. A végeredmény az lett, hogy mintegy megkétszerezõdött a védett épületek száma (140-rõl 290-re emelkedett), de hasonló, vagy még nagyobb arányban nõtt a védett köztéri alkotások, emléktáblák és kõkeresztek száma. Mindez azzal magyarázható, hogy a korábbi felmérések elsõdlegesen a városközpontra fókuszáltak, ott csaknem teljeskörû volt az érték-leltár, viszont a külsõ városrészekben, temetõkben, szõlõhegyeken és egyéb külterületeken is még igen sok értékes objektum lappangott.
A helyi védelem kimondása a magántulajdonok használatát bizonyos mértékig korlátozza. E tény a tulajdonosok és az önkormányzat között feszültségek, lakossági elégedetlenség forrása lehet. Elmondható, hogy bár ilyen jelenségektõl városunk sem mentes, a lakosság többsége tudomásul veszi, sõt helyesli is az önkormányzat városvédõ törekvéseit, és a konfliktusok többsége viszonylag könnyen kezelhetõ. A lakosság megértését elõsegíti a hosszú évek gyakorlatával kicsiszolódott önkormányzati támogatási rendszer, mely a tulajdonosoknak segítséget nyújt ingatlanaik felújításánál. Korábban a rendeletünk úgy fogalmazott, hogy a támogatás mértékét az önkormányzat minden évben a költségvetésében határozza meg, így valóban ingadozott ennek nagyságrendje. A legutóbbi évek tapasztalataiból kiindulva azonban a most elfogadott rendelet minimum évi 5 millió forintban határozta meg a támogatás összegét, így ez jobban tervezhetõ, és garantálható. Bár ez nem nagy összeg, a jelen nehéz gazdasági helyzetben mégis jelentõs tényezõ, melybõl évente 3-5 épület felújítása hasznosan megsegíthetõ.
Reméljük, hogy városunkban minél nagyobb arányban sikerül az eddig megõrzött építészeti és egyéb tárgyi értékeket továbbadnunk a következõ nemzedékek számára, hogy õk is esztétikus, emberléptékû, és a múlt különleges hangulatú üzeneteit hordozó utcákon-tereken illetve épületekben élhessenek.

Deák-Varga Dénes
Nagykanizsa Megyei Jogú Város fõépítésze
Forrás: Demokkrata