Tisza István szavait idézi címében az a kamara kiállítás, amelyet január 27-én, pénteken 17 órakor nyit meg dr. Tóth Norbert a Halis István Városi Könyvtárban. A Nagykanizsai Polgári Egyesület új elnöke két kattintással a kommunizmus áldozatainak emléknapja elõtti, idén az 1918-ban meggyilkolt miniszterelnökrõl szóló középiskolás vetélkedõ feladatlapjait is elérhetõvé teszi.

Tíz évvel ezelõtt nyitotta meg kapuit a Terror Háza, és ekkor tartotta elsõ rendezvényét is az NPE az elõzõ nyáron törvénybe iktatott emléknapon. Azóta az Andrássy út 60-ból a múzeum történésze, a nemrég elhunyt Kiszely Gábor, valamint városunk poklot megjárt polgárai egyaránt voltak vendégei az egyesületnek, Ötödik alkalom, hogy az ifjúság bevonása érdekében immár kamara kiállítás és hozzákapcsolódó középiskolás vetélkedõ alkotja a megemlékezés gerincét. 

Egyben mód nyílott a kitekintésre is, hiszen ezek a diktatúrák nem csak a magyar nemzetet, és nemcsak az ötvenes években kínozták meg. Darius Semaška litván nagykövet személyes érintettként vett részt az egyesület elsõ ilyen vetélkedõjének eredményhirdetésén. Szülei a GULAG rabjai voltak, elõzõleg nagyapja fegyverrel harcolt hazája védelmében, elfogták és kivégezték a szovjet megszállók. Akik cinikus, de meghiúsult célkitûzésüket ebben a mondatban összegezték: „Litvánia litvánok nélkül fog maradni” Országaink diplomatái egyaránt azon dolgoznak, hogy a kommunista diktatúrát ugyanúgy elítéljék Európában, mint a náci rezsimet. A kommunizmus mintegy 150 millió áldozatából jelentõs részt tesznek ki Ázsia népei, rájuk is irányította a figyelmet a tavalyi koreai kiállítás. Mindszenty József és Márai Sándor személye után a tavaly 150 éve született Tisza Istvánt középpontba állító megemlékezés idõszerûségérõl így fogalmaz Tõkéczki László (a február 24-i emléknap szónoka): „Tisza István máig céltábla azért, mert a mai szocialista-szabaddemokrata irányzat elõdeinek õ volt a legnagyobb ellenfele, aki ellen nem tudtak lényegi kifogásokat felhozni. Tisza István olyan konzervatív-liberális politikus volt, akit nem lehet azzal vádolni, hogy nem akarta volna a változásokat. Csak õ mindig a történelmi Magyarországban gondolkodott, és semmit nem kockáztatott, hogy ha ez egyáltalán terítékre került.”