A legutóbbi évjáratról Bussay doktort kérdeztük, aki boraival az egész zalai borvidéknek elismerést hozott. Azt tartja, hogy jó alapanyagot kell termelni a szõlõben, és azt nem szabad elrontani a pincében.

Dr. Bussay László háziorvos Muraszemenyén, öt falu tartozik a körzetéhez. Emellett lassan 25 éve borász, melynek csínját-bínját egyetemi tankönyvek és a környékbeli gazdák segítségével autodidakta módon sajátította el. Kereskedelmi forgalmazásban nedûi 1997-ben jelentek meg. A pincészet termékei szinte minden évben a Pannon Bormustra csúcsborai között szerepelnek. Kiváló minõségû borok készítéséért és a zalai borok hírnevének hazai és nemzetközi színtéren való megteremtéséért és erõsítéséért 2006-ban õ kapta meg a Zala Megye Díszpolgára kitüntetõ címet. Olaszrizlingjét a világ tíz legjobb rizlingbora közé választotta – ugyanebben az évben – a Decanter címû brit gasztronómiai folyóirat.

 – Mióta foglalkozik borászattal?
– A legelsõ szõlõtõkéket 1988 õszén ültettük, és szép lassan mindig nagyobb lett a birtok. A kezdeti negyedhektáros terület mára már hat és fél hektárra bõvült, amelyhez még hozzájön 5 hektár Vör-csökben, ahol egy barátommal közösen tevékenykedünk. Ott furmint és hárslevelû terem. Itt, Csörnyeföldön pedig olasz és rajnai rizling, szürkebarát, tramini, sárga muskotály, csókaszõlõ és Pinot Noir szõlõfajták vannak. Az ültetvényen guyot mûvelésmódot alkalmazunk. Ezt már a rómaiaknál is ismerték és egy francia orvos propagálta az 1850-es években. Ennek a módszernek a segítségével, amikor a tõkén egy szál veszszõt hagynak meg vízszintesen, minõséget termelhetünk. Szinte teljesen organikus mûvelést végzünk. Az érlelés és az erjesztés, fajélesztõ és irányított erjesztés nélkül, 1000-1200 literes tölgyfahordókban történik fajtától és évjárattól függõen 9 és 18 hónapig. Természetesen mindezt a must ülepítése elõzi meg. Az éves termelés közel 25-30 ezer palack.
– Milyen a 2011-es évjárat?
– Úgy hiszem, nincs olyan termelõ, aki ne tudna dicsekedni vele. Tavaly a Jóisten a tenyerén hordozott bennünket, mert a sokat meg a jót pozitív korrelációban, egy mondatban nagyon ritkán tudjuk leírni. Most le lehet, sok is lett és jó is, nagy alkoholokkal, nagyon tömör, gazdag vastag borokkal. A szüret szeptember 30-tól november 8-ig kitolódott, nagyon magasak voltak a cukrok, már nem is igazán a cukorfokokat néztük. A sav elvesztésére érzékeny fajtáknál egy bizonyos cukorfok felett a savat figyeltük. Ezért szedtük le az olaszrizlinget, a szürkebarátot és a traminit is idõben, mert ezek hajlamosak lelágyulni. A szüret vége felé már elõkészítettük a saját és a dolgozók gumicsizmáit is, hogy abba is mustot öntünk, de az utolsó pillanatban azért elfért. Azt, hogy mikor lesznek készen a borok, nem tudom megmondani. Ezt megjósolni nem lehet, nincsen sztereotip válasz, ugyanis minden évjárat külön feladatokat ad, amikre próbál megfelelni az ember. Az idén azt tapasztalom, hogy nagyon lassan készülnek el a borok, nagyon tömörek, nem akarnak tisztulni. De nem kell sürgetni. Be tudnánk avatkozni a természetes öntisztulásukba derítõszerekkel, de ez felesleges. Aki húsvétkor nem tud tiszta bort tenni az asztalra, annak kell elgondolkodnia, hogy valamit elrontott. Addig belefér. Az idén a borhiba csak a gazda hanyagságából adódhat.
Beszélgetésünk végén hozzátette, hogy szeretne egy tévhitet eloszlatni. – Szinte ez az elsõ igazán hideg napja a telünknek. Mindig azt mondják, hogy legyen jó hideg, mert akkor a kórokozók, az atkák, gombabetegségek elpusztulnak. De ez így nem igaz. Kiderítették, hogy fagyállót kezdenek el termelni és úgy mennek el télre, így nem fagynak meg.
Varga Mónika