Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójához kapcsolódó ünnepi programok már március tizennegyedikén megkezdõdtek.

Pénteken reggel Marton István sajtóreggelire hívta a médiumok munkatársait, majd a Nagykanizsai Zsidó Hitközség képviselõivel és a Cserháti Sándor Mûszaki Szakképzõ Iskola diákjaival az izraelita temetõben emlékezett meg a forradalom és szabadságharc zsidó áldozatairól, köztük Holsetzky Mórról. A Kossuth hívó szavára bevonuló Holsetzky Mórról az a legenda járja, hogy amikor a munícióhoz szükség volt pénzre és adományokra, felpakolta egy szekérre a hitközség kegytárgyait, adományait, s felvitte a rakományt a fõvárosba, a minisztérium elé. Ott azonban azt mondták neki, hogy szórja csak le valahova a kincset, ugyanis nem volt senki, aki átvegye az értékes rakományt. Erre Holsetzky gondolt egyet, visszafordult, és inkább hazahozta a kegytárgyakat.

Az ünnepi programok sora a Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthonban folytatódott, ahol Mádl Ferenc volt köztársasági elnök jelenlétében felavatták a második világháború és az azt követõ terror piarista diák áldozatainak emléktábláját, amely Radványi György építészmérnök tervei alapján készült. Vereb Zsolt igazgató atya köszöntõjében azt mondta:
– Meg kell kísérelnünk jóvátenni a jóvátehetetlent, bocsánatot kell kérnünk és meg kell bocsátanunk a megbocsáthatatlanért. Csak úgy kezdhetünk egy jobb és szebb jövõ építésébe, ha elhatárolódunk minden faji, származási és vallási alapon álló kirekesztõ eszmétõl.

Az ünnepi beszédet mondó Takács János, a Magyar Piarista Diákszövetség helyi csoportjának volt elnöke részletesen beszélt a piarista diákság megfélemlítésérõl, a kommunista terror túlkapásairól. Mint mondta, mivel a táblán szereplõ névsor nem lehet teljes, mindenkit biztat arra, ha rendelkezik a korra jellemzõ dokumentumokkal, emlékekkel, tárgyakkal, akkor azokat bízzák az iskola archívumára, hogy az utókor is megismerhesse a piarista diákok sorsát. Ezt követõen a történelmi egyházak képviselõi is megáldották az emlékmûvet.

A nap folyamán a Batthyány Lajos Gimnáziumban és a Zrínyi Miklós Általános Iskola diákjainak részvételével a Kossuth-szobornál, illetve a temetõ világháborús emlékmûvénél is zajlott megemlékezés. Dr. Károlyi Attila képviselõ pedig – egy meghívásnak eleget téve – Kovásznán mondott ünnepi beszédet.

Március tizenötödikén a Deák téri ünnepélyes zászlófelvonással vette kezdetét a városi megemlékezés. Ezt most már – a határõrség megszûnésével – a Hagyományõrzõ Császári Század tagjai végezték.

A lobogó felvonása utána Papp János, a Polgári Kanizsáért Alapítvány kuratóriumi elnöke átadta a gyûjtés és a város támogatása révén felújított 48. Császári és királyi Gyalogezred Petõfit is ábrázoló, elõzõleg a történelmi egyházak képviselõi által megáldott szoborcsoportját, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását.

– Köszönetet mondok annak a több mint kétezer embernek, akik magukénak érezték a Petõfi-szobor, azaz a Császári és Királyi 48. Gyalogezred emlékmûvének ügyét, azt, hogy felállítása után hetvennégy évvel végre megtisztíttassuk. Remélem, a következõ karbantartásig, ápolásig nem telik el ennyi idõ – mondta. – Volt, aki pénzzel, volt, aki munkával, volt, aki a kivitelezõknek nyújtott gyakorlati segítséggel, s olyan is volt, aki az akadályok elhárításával járult hozzá ahhoz, hogy ma, legnagyobb nemzeti ünnepünkön valamennyi részletszépség szemünk elé tárulhat.

A beszédet követõen Papp János szoborjegyeket nyújtott át a legnagyobb támogatóknak, a Volksbanknak és a Dél-zalai Víz- és Csatornamû Zrt.-nek, továbbá a Batthyány Lajos Gimnázium, a Hevesi Sándor Általános Iskola, valamint a Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon közösségének.

Ezt követõen koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatán.

Innen a Medgyaszay Házba vonultak a megemlékezõk, ahol Göndör István országgyûlési képviselõ mondott beszédet. A politikus az összefogás fontosságát hangsúlyozta.

– Magyarország legnagyobb sikerei mindig a közös cselekvésbõl, az együttmûködésbõl születtek meg – mondta. – Vajon mit szólnának az õseink, ha látnák, hogy mi van ma az országban? Ha látnák, hogy az ország kétfelé szakadt? Azt hiszem, egy ilyen ünnep alkalmával sok kérdést kell feltenni magunknak. Mit teszünk azért, hogy büszkén tekinthessünk a jövõbe, s majd az utódaink büszkén tekinthessenek vissza ránk? Vajon tudnak-e majd erõt meríteni õk is a múltjukból, a dicsõségbõl, s büszkék lesznek-e arra, amit teszünk, ahogy élünk? Sajnos, a magyar történelemben kevés olyan idõszakot ismerünk, amikor a magyarság képes volt félretenni nézetkülönbségeit, s egy közös cél, a nemzet felemelkedése érdekében együtt lépett síkra.

Göndör István hozzátette: szükség van a megegyezésre, s napjaink legfontosabb közös feladata a munkahelyteremtés.

A képviselõ beszéde után a Medgyaszay Házat teljesen megtöltõ vendégek megtekinthették a Cserháti Sándor Mûszaki Szakképzõ Iskola diákjai ünnepi mûsorát, amelyet Godena Ildikó és Kálovicsné Korsós Edit állított színpadra.

Délután a Magyar Plakát Házban Cseresnyés Péter alpolgármester nyitotta meg a Kard és Koszorú címû emlékkiállítást, amelynek alapjául a „Saját utamat jártam” címû, Batthyány Lajos miniszterelnök életét bemutató kiadvány szolgált, a kiállítás megvalósításában pedig segítséget nyújtott Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója és a Thúry György Múzeum több munkatársa.

A kiállításon korabeli dokumentumok reprodukciói és eredeti emléktárgyak láthatóak, így például az a gyûjtésbõl készült díszes serleg, amit Kossuth Lajos tiszteletére avattak fel 1929-ben, vagy Perczel Mór két levele, melyekben kétszázadnyi kanizsai nemzetõrt kér Csáktornyára, további egy századot a letenyei Mura-híd õrzésére rendel, egy másikra pedig a foglyul ejtett hétszáz horvát katona Kanizsára kísérését bízza.

A történelmi emlékek sorát gyarapítja az a másolat is, amit a város önkormányzata a forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára készíttetett a kanizsai honvéd zászlóalj a történelem viharait szerencsésen túlélõ lobogójáról.

Este a hagyományos, a kanizsai 48-as emlékhelyeket felkeresõ fáklyás felvonulással, majd táncházzal zárult a városi megemlékezés.

Horváth Attila