Január végén mutatták be a Nagykanizsai Városvédõ Egyesület gondozásában megjelent Nagykanizsai Honismereti Füzetek sorozat 36. kötetét. A könyv a Vár és város – Kanizsa török kori története az utóbbi évek régészeti kutatásainak tükrében címet viseli, melyet Száraz Csilla múzeumigazgató írt.

A helytörténet iránt érdeklõdõk a régészeti feltárások alapján az elsõdlegesen levonható következtetéseket olvashatják. A könyv elején Száraz Csilla ismerteti a megelõzõ régészeti feltárás fogalmát és törvényi hátterét. A régészeti lelõhelyeket védett régészeti terület, nyilvántartott régészeti lelõhely és régészeti érdekû terület kategóriába lehet besorolni, melyek mindegyikére különbözõ elõírások vonatkoznak a feltárások tekintetében.
Kanizsa névvel az írott forrásokban 1193-ban találkozunk elõször, ekkor egy folyó neveként. Településnévként 1245-ben fordul elõ elsõ alkalommal Knysa alakban, 1322-ben pedig Kanizsa alakban. A 16. századi mezõváros területe az Erzsébet tér – Pláza – Király utcai körforgalom – Ady utcai fõposta és környéke, Magyar utca és környéke volt. A mai Nagykanizsa területe ennél jóval kiterjedtebb, a helyén minimum 15 középkori település állt az említett korszakban, például Csákány falu, Besenyõ, Leányfalu.

 Városunk és környéke tekintetében nagyszámú régészeti adattal rendelkezünk. 1975-tõl Horváth László látta el a régészeti feladatokat, az ismert lelõhelyek jó része az õ kutatásai során kerültek lokalizálásra, ezen kívül a szerzõ még Méri István, Vándor László és Eke István munkáit is felhasználja.
Városunk legkiemelkedõbb régészeti lelõhelye a régi vár, mely az egykori Vár utca környékén, a hajdani Szeszipari Vállalat és az üveggyár telepe által korábban beépített területen volt. A 15. század elején építették a várkastélyt, mely kõbõl és téglából készült. Maradványai az ipartelep tömbjei alatt találhatóak. Ezt 1533-ban építtette át Nádasdy Tamás, amikor felségül vette Kanizsai Orsolyát, majd a Dunántúlon dúló háborúk miatt teljes renoválásra szorult.
2009-ben az egykori kanizsai vár területén régészeti feltárásokat végeztek, mely pozitív eredményeit Száraz Csilla részletesen közli a könyvben. Megtalálták a váron áthaladó szekérutat, építményekre utaló cölöpsorokat, és nagyszámú 17. századi kerámiatöredéket és fémleleteket. A fa cölöpök az agyagban álltak, a betonpillérek kiemelésekor számos cölöp került a felszínre. Az alatta levõ rétegben jelentõs számú középkori kerámialeletet és fémleletet találtak. A feltárások során rábukkantak a fából ácsolt szekérútra is. Feltételezéseik szerint a feltárt szakasz a Régi Országút része lehetett.
A 2006-ban végzett Erzsébet téri (a tervezett mélygarázsok területén) munkák során egy 16. századi kutat találtak és egy szintén e századi városfal cölöpsorait, valamint a falat övezõ árkot. Továbbá rábukkantak egy díszes páncélzat darabjaira is. A 16. század városfalait lokalizálták, ennek segítségével meg lehetett határozni a kerített város pontos helyét.
A 2008-as feltárások során, melyek a Corvin és a Dózsa utcákban folytak nem találták meg Thúry György sírját, annak ellenére, hogy korábbi feljegyzések alapján úgy vélték, hogy a mai Magyar és Dózsa György utcák találkozásánál állhatott kerek templom lehetett az õ végsõ nyughelye.
Varga Mónika