Egyre többet foglalkoztat mostanában az alkalmi nyelvújítók nyilvánvaló sikere. Ha történetesen tinik társaságába kerülök, bizony hegyezni kell az értelmemet, hogy sokszor megértsem az éppen folyó társalgás lényegét az eltorzított, lerövidített szavak miatt. Ahhoz viszont nem kell az õ társaságukat keresnem, hogy konstatáljam, hogy az olyan szavak, mint tisztelet, szerénység, becsület, tisztesség, bizony eltûnnek lassan, és nem csak a szótárakból.

Induljunk el az új generációtól. Na, akkor lesz igazán gond, ha majd felnõnek.
Túl sok rossz példát látnak tõlünk, felnõttektõl, a pedagógusok kezébõl, pedig szinte minden átnevelési eszközt kivettek a bársonyszékben ülõ nagy liberális fõ okosok, akik úgy gondolták, hogy az által, ha hatalom kerül a kezükbe, hirtelen feltalálják a spanyolviaszt.
Mindig voltak és lesznek is nevelésre szoruló gyermekek, akik nem a szófogadó, nyugodt, tisztelettudó kategóriába tartoznak, akikbõl csak más módszerekkel lehet ilyesmi tulajdonságokat elõcsalogatni. Gondoljunk bele a mi gyermekkorunkba, és emlékezzünk. Minket, „vásott kölyköket” is sikerült felnevelni, bizony szükség volt pár atyai pofonra, a tanári szigorra, a tenyeresre, a körmösre, a pajeszcibálásra, a sport síp kokira, amikor a türelmes pedagógia csõdöt mondott. És kibírta a lelkivilágunk! Pszichológus sem kellett. Érdekes, nem?
A túlsúlyos balhé bizony kicsapással járt, és ilyenkor valami jó messzi, a lakhelytõl távol esõ másik suli fogadott be, ahol már volt pár hasonló kaliberû csemete, akik viszonylag kordában tartották egymást.
Ez most nincs. Ha véletlenül valamelyik pedagógus szembesül a már felháborítóan szemtelen cselekedettel, és emberi módon reagál, mi történik? Berohan a szülõ, kiveri a balhét, hogy meri a tanerõ az õ gyerekét egrecíroztatni? Amit persze neki kéne. Még a bíróságra is eljár, nem hogy a csemetéje nevelésére fordítaná azt az idõt. Hát mit visz magával az ilyen gyermek?
Ha nem tudja elvégezni a tananyagot? Nem számít, hiszen úgy sem bukhat meg. Látszólag már igen, de a pótvizsgára érdekes módon mindent megtanul. (?) Aztán kezdõdik minden, elõröl, csak a felsõbb osztályban.
Na igen, a statisztika fontos dolog.
Az ilyen gyereket most hogy hívják? Szellemileg hátrányos, na meg magatartás zavaros.
Ott szenvednek velük egy osztályban a normálisakkal.
Kinek jó ez? Senkinek. A többieket visszafogja, a pedagógust dilissé teszi, a gyerek meg buta marad.
Ráadásul ragadós is, utánozzák. Ismerjük a mondást, egy bolond százat csinál.
Pedig van ilyen iskola, gyönyörû névvel, ahol más módszerekkel, képzett gyógypedagógusokkal nevelik a rászorultakat. Szivárvány EGYMI. Akkor? Inkább majd bezárják érdektelenség miatt?
Hát itt tartunk. Sajnos.

Kováts Tamás