Február 27-én jelent meg Márfi Gyula veszprémi érsek levele melyekbõl alább részleteket közlünk. Idõszerûségét Balás Béla kaposvári püspök kötetlen beszélgetése adja, melyre március 9-én, pénteken, öt órakor a HSMK Farkas Ferenc termében kerül sor.

Tisztelt Professzor Úr!
Hálás vagyok Önnek, hogy figyelemmel kíséri hazánk sorsát, ugyanakkor nem hallgathatom el kritikai észrevételeimet, amelyeket õszintén igyekszem megfogalmazni.
Alapvetõ kifogásom az, hogy az Ön levele mind a magyarországi, mind az európai helyzet felszínes és egyoldalú ismeretét tükrözi, a távolabbi összefüggések figyelembe vétele pedig teljesen hiányzik belõle.
Kezdjük a vallásszabadság kérdésével…
Professzor Úr azt is kifogásolja, hogy e nyilvántartásba vételt nem a bíróság, hanem a parlament végzi. Ebbõl is látszik, hogy Ön nem ismeri eléggé a magyarországi helyzetet. A független magyar igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, ún. koncepciós perekben. – (A koncepciós per olyan jogi eljárás, amelyben minden fordítva történik, mint a törvényes perben: elõször fogalmazzák meg a „koncepciót” tartalmazó ítéletet, majd ehhez készítik el a „tanúvallomásokat”, illetve gyártják le a „bizonyítékokat”.)
Azonkívül ez a bíróság az elmúlt 20 évben meggyõzõen bizonyította, hogy az egyházak nyilvántartásba vételére alkalmatlan. Több, mint 300 „egyházat” bejegyeztek, amelyek legnagyobb része a legminimálisabb kritériumoknak sem felelt meg. Nekem egy 2007-ben kiadott jegyzékem van. Ebben 4 olyan „egyházat” találtam, amelyet egyazon (falusi) házszám alá jegyeztek be, közülük 3-nak még a hivatalos képviselõje is ugyanaz a személy volt. - Olyan „egyházak” is elnyerték az elismerést, amelyeknek már a neve is mosolyt fakasztott a komolyabb (akármilyen vallású) hívek ajkán, mint például az „Aranyos Zarándokok A-tól Z – ig” , a „Magyar Boszorkányszövetség” vagy a „Derû Egyháza”….
Második kifogásom levelének azzal a részével kapcsolatos, amely a magyar kormány európaiságát kritizálja. Én úgy látom, Professzor Úrnak Európával kapcsolatos ismeretei is egyoldalúak és hiányosak. Levelében egy olyan Európát tart szem elõtt, amely Konrad Adenauer, Robert Schuman, Alcide De Gasperi és Jean Monnet óta már nem létezik.
A mai Európa nemcsak a gazdasági érdekek mentén, hanem ideológiailag is megosztott. Van még egy rejtõzködõ keresztény Európa is, de van egy nálánál sokkal hangosabb, a hatalom és a médiumok nagy részét kezében tartó, élesen keresztényellenes, ultraliberális Európa is. – A mai Európa felszínén a Nagy Építészt még elismerõ, de Jézus Krisztus és a tízparancsolat Istenét tagadó réteg lebeg. Õk azok, akik túladagolják Európának a szabadságot, amely – a túladagolt gyógyszerhez hasonlóan – már nem gyógyít, hanem mérgez. Számukra az európaiság egyet jelent az abortusz engedélyezésével, a szabadszerelemmel, a leszbikusok és homoszexuálisok házasságának elismerésével, a gender-ideológia hirdetésével és a vadkapitalista szabadversennyel, amely a tõkések extraprofitjához, a kis- és középvállalkozások csõdjéhez és a kisemberek teljes elnyomorodásához vezet.
Ez a magát baloldaliként és modernként ünneplõ Európa igazában:
- a kommunistákból lett kapitalisták Európája,
- a diktátorokból lett „szabadságharcosoké” és a „demokráciáért aggódó” diktátoroké,
- a kétezer éve idejétmúlt és életképtelennek bizonyult erkölcsöt hirdetõ „moderneké”,
- „az egyházak szabadságáért aggódó” egyházüldözõké,
- akik egyetlen dologban állhatatosak: a nagyüzemi méretekben folytatott hazudozásban, a sokakat megtévesztõ farizeusságban.
Amikor azt állítják, hogy az Orbán-kormány autokrata, Európa-ellenes, múltba révedõ és nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot, saját hibáikat ostorozzák, de nem önmagukban, hanem másban. Én Orbán Viktort sosem akartam szentté avatni. Tudom, hogy õ éppen olyan gyarló ember, mint mi mindannyian, neki is vannak gyengeségei és téves döntései. A fenti vádakról mégis az a magyar mondás jut eszembe: „bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejû”.
Az ultraliberális és az ún. konzervatív tábor képviselõi jelen voltak azon a meghallgatáson, amelyet Strassbourgból közvetített a Hír TV. Ez egy színjáték volt, amelyet Orbán Viktor nyilvános kioktatása és megalázása céljából rendeztek. Nekem feltûnt, hogy a világ legnagyobb diktátorának (Mao-Ce-tungnak) hívei oktatták itt a demokráciát, és egy közismert pedofil tanította móresre Orbán Viktort, az ötgyermekes családapát, akinek mind az öt gyermeke ugyanattól az asszonytól (a feleségétõl) született. Ezen a meghallgatáson õ volt a legeurópaibb, kis túlzással: az egyetlen európai. Imponáló türelemmel hallgatta végig a habzó szájjal üvöltözõ Daniel Cohn Benditet és társait, a vádakra higgadtan válaszolt, majd engedélyt kért arra, hogy a hagyományos családmodell híveként, hazaszeretõ emberként és hívõ keresztényként maradhasson meg európainak…
Harmadikként megemlítem Professzor Úr levelének még egy gyengeségét: azt, hogy figyelmen kívül hagyja az Európán túli hatalmak szerepét az „Orbán-ügyben”. Ön úgy ír Európáról, mintha az egy önálló birodalom lenne, amelynek most éppen problémája akadt egy tartományával. Ha Ön azt hiszi, hogy itt egy európai belügyrõl van szó, akkor bizony nagyot téved. Orbán Viktornak nem az Unióval van elsõsorban baja, hanem azzal a nemzetközi nagytõkével, amelynek birtokosait valahol a New-York-i Wall Street-en sejtjük, ezért egyszerûen csak így hívjuk õket, hogy „Amerika”. Ez az elnevezés persze téves: a dollárnak és a dollár urainak-szolgáinak nincs hazájuk, nemzetiségük sem. Õk a kozmosz polgárai, a szó legrosszabb értelmében vett kozmopoliták, akik az egész világ meghódításáról álmodnak.
Ehhez pedig pénzre van szükségük, nagyon sok pénzre. Ezért nem elégszenek meg az általuk kirobbantott, „demokrácia-importnak” hazudott háborúkkal, orvosok és gyógyszerészek megvételével egyidõben épített hatalmas gyógyszer-gyáraikkal és a kezükben tartott multinacionális gazdasági vállalatokkal, hanem (kamat) adófizetõikké akarják tenni az egyes államokat is. Ennek érdekében megpróbálják befolyásolni a szabad választásokat, illetve igyekszenek megvenni az egyes kormányokat. Az a „jó kormány”, amelyik hajlandó felvenni az elõnytelen hiteleket is, majd azok gyors elköltésével örökös adófizetõ gyarmattá teszi hazáját. Az ilyen kormánynak nem kell tartania attól, hogy diktatúrával vádolják: nyugodtan kilövetheti békés tüntetõk szemét, kizárhatja ünnepségeirõl saját népét, korlátokat építhet a parlament köré, még a hivatalos adatokat is meghamisíthatja, ettõl még „európai” és „demokrata” marad. Legfeljebb akkor koppantanak a fejére, ha a teljes államcsõd (fizetésképtelenség) veszélyébe sodorja hazáját.
Más szabályok vonatkoznak a „rossz kormányra”, amely megpróbál kitörni az adósságcsapdából. Ezt akkor is leminõsítik, ha az államháztartási hiány ezt nem indokolja, miniszterelnökét Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítják, cigánynak mondják, majd cigánygyûlölõnek még akkor is, ha történetesen õ oszlatja fel a cigányellenes akcióiról elhíresült egyesületeket, vagy õ küldi az Európai Parlamentbe az egyetlen cigány nõt. És hiába nyújt támogatást a zsidó egyházaknak, hiába vannak zsidó barátai, természetesen nem maradhat el vele kapcsolatban az „antiszemita” megbélyegzés sem.
A nemzetközi nagytõke birtokosai különösen is haragszanak Orbán Viktorra, mert több olyan, nagytõke-ellenes intézkedést hozott (bankadó bevezetése, multinacionális cégek privilégiumainak csorbítása), amelyeket már több ország is átvett, illetve átvenni szándékozik. Ezért szervezték meg azt az átfogó hadmûveletet, amelynek ma is a tanúi vagyunk. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy ezt az akciósorozatot Amerikából irányítják, amerikaiaknak sem nevezhetõ pénzemberek…
… ha gyanútlanul átvesszük a diktatúra megtévesztõ propagandáját, magunk is szem leszünk a láncban, magunk is zsarnokság leszünk. Amitõl óvjon meg minket a Szentlélek, aki egyedül képes kimenteni a világot – és benne szeretett Európánkat is – az ultraliberális, vadkapitalista diktatúrából – felszínre hozva a most még sûrû hamuréteg alatt rejtõzõ keresztény Európát.