Dr. Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház – Rendelõintézet és Baleseti Központ – Klinikai Toxikológiai Osztályának osztályvezetõ fõorvosa Ami a tankönyvekbõl kimaradt, de a gyerekek jobban tudják címmel tartott elõadást a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ színháztermében, ahol szó esett a drog-, az alkohol-, a koffein, a nikotin- és a gyógyszerfüggõségrõl egyaránt.

Az osztályvezetõ fõorvos a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium meghívását elfogadva érkezett városunkba és tartotta meg szakmai elõadását, tudtuk meg Bene Csaba fõigazgatótól.
– Szoktam idõnként mondani, Magyarország a 10 millió függõ országa. Ugyanis ha kicsit magunkba nézünk, akkor azt mondhatjuk, valamilyen függõsége mindannyiunknak van. Ezekkel megpróbáljuk kicsit kordában tartani az életünket, van mikor sikerül, azonban van, amikor nem, habár a szenvedélyszerû viselkedés és a szenvedélybetegség között nagyon vékony mezsgye van. Ha a fékrendszer nem mûködik megfelelõen, akkor a szenvedélyszerû viselkedésbõl könnyen lehet szenvedélybetegség – kezdte elõadását a toxikológus.
A függõség olyan betegség, amelyet nem lehet meggyógyítani. Azt lehet elérni, hogy tartósan ne éljen együtt a szerrel, vagy a magatartásformával. A függõségek közül kevés szó esik a gyógyszerfüggõségrõl, mely tipikusan a 35-55 év közötti nõk betegsége, akik általában altató vagy nyugtató szereket használnak. Ez egy más jellegû probléma, hiszen nem a nyilvánosság elõtt zajlik. De ezen kívül még számos másféle függõség van. Ma évente Magyarországon közel 45 millió alkalommal történik droghasználat, ebbõl minden egymilliomodik használatra jut egy haláleset. A regisztrált alkoholbetegeknek a száma pedig körülbelül 600 ezer.

 Hangsúlyozta, beszélni kell a kábítószer használatról, mivel ez ma élõ probléma Magyarországon. Fõleg a felnõtteknek kellene bõvíteniük az ezzel kapcsolatos ismereteiket. A mai generáció sokszínûséggel, más sebességgel éli életét, mint a tanáraik és a szüleik generációja. Nem lehet a kettõt összehasonlítani egymással, így a közös nevezõ – amely alapján errõl érdemi beszélgetést lehetne folytatni – megtalálása is egyre nehezebb. A probléma a fiatalabb korosztályt nagymértékben érinti és foglalkoztatja. A szórakozóhelyeken, az egymás közti kommunikációjukban, a napi életükben találkoznak vele, és a felhasználók is inkább õk. A felnõttek ezekrõl a történetekrõl csak hallanak. A mai napig sem a pedagógusképzésben, sem pedig az orvosképzésben – habár ott történtek az elmúlt években változások – ezzel kapcsolatos szakismeretek nem állnak a jövõ felnõttjeinek rendelkezésére.
Az ismeretek megszerzésén és átadásán kívül fontos, hogy tudatosítsuk a fiatalokban a szer használatának következményeit azt, hogy ezek a szerek megváltoztatják õket. Ebben benne van a halál, a betegség és a letartóztatás egyaránt. Elég itt az alkohol változást okozó hatására gondolni. – Mi lesz abból a vidáman csicsergõ, kipirult fiatalból? Hogyan lesz belõle részeg állapotban árokparton hányó versenyzõ, aki már sem menni nem tud, sem beszélni és akár egészségkárosodása is lehet? Mi történt vele? Megváltoztatta a szer. Nagyon egyszerû. Úgy változtatta meg, hogy õ abba nem tudott érdemben beleszólni. Õ még lehet, úgy gondolja értelmesen beszél, de a vele szemben álló már csak artikulálatlan hörgést hall. Ha még tud járni, lehet még úgy gondolja, egyenesen megy, pedig már szinuszgörbe szerûen közlekedik. A változást egyetlen eszközzel tudjuk megakadályozni, ha nem találkozunk a szerrel. Ha nem akarod, hogy valami megváltoztasson, akkor tanulj meg nemet mondani – hangsúlyozta.
Kiemelte, hogy a szerek változást okozó hatásáról már kisgyermekkorban beszélni kellene, hiszen azokkal már a mesékben is találkoznak a gyerekek. Elég itt a Hupikék törpikék és A vakond nadrágja címû mesékre gondolni, ahol megjelenik a gomba. Vagy gondoljunk A békakirály címû mesére, amelyben a békából, amint megcsókolja a királylány, királyfi lesz. A történetben egy varangyot jelenítenek meg, amely a fültõtájon elhelyezkedõ fültõmiriggyel egybeolvadt méregmirigyében egy kémiai anyagot termel, a bufotoxint. Ez a szájnyálkahártyáról gyorsan felszívódó méreganyag intenzív, leginkább szexuális jellegû hallucinációkat okoz. A dél-amerikai indiánok vallási szertartásaikban használják ezt hallucinogén szerként, amelyet úgy nyernek ki, hogy az elfogott varangyot rákötik egy farúdra, parázs fölé teszik, melytõl elkezd méreganyagot kiválasztani a hátán, ezt lenyalogatják, vagy lekaparják a fehéres habot és kiteszik a napra száradni. A port (szerelem köve) turistáknak is árusítják. Mint mondta az osztályvezetõ fõorvos, úgy kellene olvasni a gyerekeknek a mesét, hogy elolvassuk a szöveget, majd megbeszéljük, hogy mi látható a képen, és mi történne vele, ha azt megenné.
Ha a negatív változás tényét domborítjuk ki, akkor õ kamaszként ezt megpróbálja majd elkerülni, nem akarja kipróbálni, mert tisztában lesz a hatásaival. Ez azért lényeges, mert egy adott szituációban egyedül õ hozza meg a döntéseket és fel kell készíteni arra, hogy a megfelelõt hozza meg. Ehhez pedig kereteket, értékrendet kell kijelölni neki, amiket betart, és meg kell tanítani nemet mondani.
Az elõadás végén szó esett arról is, hogy a Harry Potter írója, J. K. Rowling méregtani szempontból tökéleteset alkotott. Könyveiben fontos szerephez jutnak a növényi hatóanyagok. Harry Potter varázspálcája például magyalból készült, amely olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek vízhajtó hatásúak. Ha ennek a növénynek megrágnánk a gyümölcsét vagy a levelét, akkor akár 8-10 liter folyadékot is veszíthetnénk, amelybe egy felnõtt ember bele is halhat. Voldemortnak pedig tiszafából van a varázspálcája. Ez a legmérgezõbb növények egyike, amelynek minden része, kivéve a magot burkoló piros maghéjat, olya hatóanyagokat tartalmaz, amely hirtelen szívhalált vagy szívritmuszavart tud okozni. Az elõadás után kérdéseket tehettek fel az érdeklõdõk.
V.M.