A Fidesz azt reméli, hogy az egészségbiztosítás reformjával kapcsolatban a kormány nem fog fejjel menni a falnak, s hallgat a szocialista frakcióban is mind több józan hangra, szemben az SZDSZ zsarolásával – mondta minapi nagykanizsai látogatása során Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke. A politikus beszámolt a párt hétpontos javaslatcsomagjáról is, amelyet a felsõoktatás színvonalának növelése érdekében nyújtanak be.

Pokorni Zoltán a Nagykanizsai Polgári Egyesület által szervezett – amúgy sokak szerint kevéssé propagált, ezért a szokásosnál kisebb érdeklõdéssel kísért – fórumot megelõzõen a helyi Fidesz-frakcióval találkozott, hogy az elmúlt másfél évrõl egyeztessen annak tagjaival.

– Jövetelemnek két célja van: az egyik, hogy – eleget téve Cseresnyés Péter alpolgármester úr meghívásának – beszélgessek egy kicsit a frakció tagjaival a városvezetésben szerzett tapasztalatokról, mert hiszen magam is gyakorló polgármester vagyok a fõváros XII. kerületében, a Hegyvidéken. Nagykanizsán pedig immár másfél éve végzi a munkáját a város irányításában többséggel rendelkezõ Fidesz-frakció, ami már bõven elég ahhoz, hogy az elsõ félidõ tapasztalatait és azokat a terveket, amelyek arra vonatkoznak, hogyan lehet a várost rendbe hozni, hogyan lehet élhetõbbé tenni, összegezzük. Azért is veszek részt szívesen ilyen beszélgetéseken, mert azt hiszem, minden politikusnak jót tenne, ha hosszabb-rövidebb ideig önkormányzati munkát végezne. Sokkal inkább két lábon állna a földön, a realitásérzékét növelné, hogyha egy kisebb-nagyobb város gondjainak megoldásával, életének a megtervezésével foglalkozna, azon túl, hogy messzelátó víziókat tár a publikum elé – mondta Pokorni Zoltán.

A politikus a népszavazást követõen kialakult helyzettel kapcsolatban azt mondta, ma már nem is a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése utáni szomorú huzavona a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy a kormány hajlandó-e józan belátásra a társadalombiztosítás terén.
– Azt gondoljuk, hogy ennek már itt az ideje, és szerencsére ezt érzi a szocialista frakció, a szocialista párt jelentõs része is. Meggondolandó, újra végig gondolandó, hogy szabad-e azt a pontot, a kasszát kiadni a többség, a közösség ellenõrzése alól, ahol eldõl, hogy mit, milyen mértékben, mekkora arányban finanszírozunk az egészségügy terén. Úgy hisszük, ez egy vitán felül álló kérdés. Az viszont már vitatható, hogy a szolgáltatásokat kik lássák el, önkormányzati, egyházi fenntartású kórházak, vagy magánkézben lévõk – itt a Fidesz álláspontja ismert, mi inkább a közösségi fenntartású egészségügyi intézményeket tartjuk jónak. S megismétlem, úgy véljük, józan ésszel végig gondolva, nem jó ezt a kasszát kiadni a kezünkbõl. Szerencsére, ezt már a szocialista frakció nagy része is így látja, az SZDSZ azonban egyfajta koalíciós próbakõnek tekinti, így aztán politikailag is izgalmas a helyzet, hogy mi alakul ki ebbõl. Ilyenkor érdemes azért körülnézni, meghallgatni az érintetteket is. Én abban bízom, hogy a kormány nem megy fejjel a falnak, és hajlandó végiggondolni, ha nem is a mi érveinket, de a frakció józanabb tagjaiét. Remélem, erre készek és képesek, még akkor is, ha ehhez az egészségügyi miniszter asszonytól, az õt delegáló kisebb koalíciós párttól nem kapnak biztatást, támogatást, sõt, azt halljuk, hogy inkább felrúgják a kormánykoalíciót. Hogy ezt megteszik-e, vagy sem, nem tudhatjuk, de szerintem a szocialista pártnak elsõdlegesen az ország iránti felelõsségére kell figyelnie, s nem a zsaroló hangokra.

Pokorni Zoltán hozzátette: a népszavazás következtében három évig nem lehet tandíjat szedni a felsõoktatás államilag finanszírozott képzésein, ám elképzelhetõ, hogy a kormány azon gondolkozik, miképpen terelhetne át minél több diákot az államilag finanszírozott képzésekbõl az önköltségesekbe.

A felsõoktatás kapcsán azt is elmondta: a Fidesz egy hét pontból álló javaslatcsomagot nyújt be annak színvonalának javítására.
– Javaslatcsomagunk elsõ pontja az érettségi és felvételi rendszer áttekintése. Amikor a polgári kormány idején létrehoztuk a kétszintû érettségit, az államilag finanszírozott képzésbe való bejutás feltétele az emelt szintû érettségi volt – ezt a fajta rostát kellene ismét végiggondolnia a kormánynak is. A rendszert a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány lazította fel, tette szabadon választhatóvá az emelt szintû érettségit, így jutottunk el oda, hogy ma szinte csak a középszintû érettségi a felvételi kritérium. A javaslatunk azonban nem vonatkozik az önköltséges képzésre, mert hiszen ha valaki megüt egy bizonyos színvonalat, akkor lehetõvé kell tenni számára, hogy tudjon tanulni – hiszen a maga pénzébõl teszi. A másik ilyen pont, az államilag finanszírozott és az önköltséges rendszer közötti átjárás biztosítása, amire korábban is volt mód, ám az elmúlt idõszakban lehetetlenné vált. Most ismét egyetértés van a pártok között, hogy a legjobban teljesítõ tizenöt százalék feljebb léphessen az önköltséges képzésbõl az államilag finanszírozottra, aki pedig az utóbbiban gyengén szerepel, az kerüljön át az önköltségesbe. A harmadik pont: a fiatal diplomások életpálya-vizsgálatának újraindítása, mert szükségesnek tartjuk, hogy három-négy éven keresztül nyomon kövessük, hogyan alakul a fiatal diplomások élete, el tudtak-e helyezkedni a végzettségüknek megfelelõen, mennyit keresnek stb. Az így megszerzett információkat az érettségizõ gyerekek szüleinek rendelkezésére kell bocsátani, hogy minél jobb döntést tudjanak hozni gyermekük továbbtanulását illetõen. Át kell tekintenünk az akkreditációs rendszert is, hiszen húsz évvel ezelõtt alakult ki a jelenlegi képzési struktúra. Úgy véljük, nem elegendõ a szak indításakor végrehajtott akkreditáció, ma már folyamat-akkreditációra van szükség. Az ötödik pontunk: tisztázni kell a master-képzés felvételi kritériumait, ugyanis most már másodévesek azok a gyerekek, akik jövõ ilyenkor felvételizni fognak a plusz két éves master-képzésre, de fogalmuk sincs, hogy mibõl. Már két éve járnak az alapképzésre, de még most sem tudják, hogy mibõl fognak vizsgázni, milyen követelményeknek kell megfelelniük, hogy továbbléphessenek egy magasabb szintre. Ez a bizonytalanság rendkívül rosszul hat a minõségre és demoralizáló. A hatodik pont összefügg ezzel: a minõségrõl beszélünk, de nem tudjuk megmondani, hogy a három év múlva a felsõoktatásból kilépõ gyerekek mit fognak kezdeni a diplomájukkal. A munkaerõpiac szereplõit be kell vonni a képzés folyamatába, s ki kell kérni a véleményüket, hogy mit kérnek, mit követelnek, milyen képzési igényük van, s nem utolsó sorban hova árazza be a munkaerõpiac az adott diplomát? Nehéz úgy minõséget és jó teljesítményt követelni a gyerekektõl, ha nem tudjuk megmondani, hogy mit fog érni a diplomájuk. A hetedik pont: a képzési arányok kialakítása, álláspontunk szerint meg kell határozni, hány tanárra, jogászra, közgazdászra van igény, hogy ne a munkanélküliek számát gyarapítsuk felesleges képzésekkel. Ez nagymértékben javítana a felsõoktatás minõségén.

Horváth Attila