– Hát ilyen szép helyen lakunk? – csodálkoztak rá falujukra a gödreiek, miután tavaly a Kanizsa Fotóklub helyben rendezett kiállítását megtekintették. Kóréné Horváth Anita a klub vezetõjével, Molnár Tiborral együtt több alkalommal is visszajárt szülõfalujába, mûveikbõl a HSMK emeleti elõterében múlt szombaton nyílt tárlat, melyet március 17-ig látogathatunk. A régebbi ismeretség okán ilyen közvetlen a beszélgetésünk.

– Mióta fényképezel?
– A fotóklubba két és fél éve kerültem, de nyolc-kilenc éve van már komoly gépem.
– És nem komoly?
– Hú, már gimnazista koromban fényképeztem egy kompakt géppel.

 – Ma a digitális technikának köszönhetõen többen kattintgatnak. Visszagondolva saját utadra, mit tanácsolsz azoknak, akik komolyabban szeretnék venni a fotózást?
– A családi képek a visszaemlékezést segítik. Aki, úgymond, komolyabban akar fotózni, annak nagyon fontos, hogy átgondolja, mit akar kiemelni, milyen részletet akar elhagyni. Mi az, ami mindenképpen rajta legyen a képen. A nézõpont nagyon fontos.
– Ezeknél a gödrei képeknél is látszik ez, völgybõl fel a dombokra, vagy vissza…
– Amikor tegnap a kiállítás megnyitó után a gödreiekkel beszélgettem…
– … hiszen vagy húszan eljöttek, a polgármesteretek is.
– … akkor is elõjött, hogy olyan helyen is jártam fotózáskor, amit korábban észre sem vettem. Ez nagyon érdekes volt, hiszen korábban húsz évig ott éltem. Amikor az ember mindennap arra jár, természetesnek veszi a dolgokat és nem figyel föl apróságokra.
– Képeidet látva az évszakok váltakozása is szembeötlik. Változatosság, hétköznapi szépségek. Rokonszenves, ahogy mindezt észreveszed.
– Ha az élet citrommal kínál, csinálj belõle limonádét! – szoktam mondani. Bizonyára kölcsönös ez a dolog, a pozitív hozzáállást is erõsíti a szépségek észrevétele és viszont.
– Amikor elkerültél Gödrébõl – így kell mondani?
– Igen.
– Amikor idekerültél Kanizsára, Gödréhez képest kevésbé természetközeli helyre, mit jelentett neked?
– Falun nõttem föl, nagyon furcsa volt az állandó zaj itt, az Izzó mellett. Vágyok vissza arra a csendre, ahol nem csak a vihar zaját, de a szél susogását is meg lehet hallani. Szerencsére közelebbre-távolabbra minden szombaton szervez fotó túrákat a klub. Két egyforma kép soha nincs. Még akkor sem, ha egymás mellett állunk, és ugyanazt a témát fotózzuk. Akkor is más kép születik. Egy idõ múlva fel lehet ismerni, melyik képet ki csinálta.
– Jó lenne egyszer a többi fotó-klubos gödrei képét is együtt látni. Aki e cikk olvastán kedvet kap, hogy csatlakozzon hozzátok, és nincs ismerõse, mint neked volt, mit tegyen?
– Minden hétfõn hat órától öszszejövünk a HSMK-ban, nyolc óráig. A klub abszolút nyitott, szeretettel várunk mindenkit.
Kanizsától száz kilométerre, a 66-os út mentén fekszik Gödre, Kaposvár és Pécs között, Baranya északkeleti csücskében. Völgye termékeny, gondosan megmûvelt szántóföldeket, szõlõültetvényeket, gyümölcsösöket rejt. A házak végében nyílik a szántó, közel az erdõ, a dombok közt vadászkastélyok is. A megnyitón elhangzott, nem titkolt szándék az invitálás erre a varázslatos tájra…
P.J.