Riválisok polgárosodása 1867-1918 címû forráskiadvány bemutatójára került sor a Thúry György Múzeumban, s már a cím is sejtetni engedte, hogy a megye két nagyvárosa, Zalaegerszeg és Nagykanizsa történelmi fejlõdési szakaszáról szól a kiadvány, melyet sajtó alá rendezett Foki Ibolya.
Zalaegerszeg és Nagykanizsa. Ahogy Cseresnyés Péter kanizsai polgármester köszöntõjében hangsúlyozta, bizony érzékeny terület a kérdéskör, miszerint a két város a partnerség mellett egyben korábbi fõ riválisok is voltak. A közeli múltban volt ez így elsõsorban (mi több, eléggé hatványozottan), de az utóbbi években ennek éle már jócskán csökkent, és sokkal inkább az együttmûködõ partnert látja a két fél egymásban.

Míg (Nagy)kanizsa a logisztika, (Zala)egerszeg az igazgatás terén vitte a prímet. Nagykanizsa az iparosodás, keresekedelem és a banki élet területén tört elõre, mely a késõbbiekben katonavárosi mivoltával még inkább árnyalta az önmagáról alkotott képet.
Hogy aztán a riválisok meghatározást kell-e ténylegesen a középpontba állítani? Nos, amint az Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatójának szavaiból kiderült, legalább ilyen fontos kulcsszó a polgárosodás, melynek folyamatában a két város két különbözõ modell alapján próbált érvényesülni. Mindkét település járta a maga útját, ilyen szemszögbõl ezért nem is lehettek igazán riválisok.
Foki Ibolya, a kötet sajtó alá rendezésében kiemelkedõ szerepet játszó tudós kutató kiemelte, míg a török idõkben a megye igazgatása az északi részek felé orientálódott, annak kiûzése után Kanizsán a különbözõ nációk egyvelegében a kereskedelem lépett elõ fõ irányvonallá. A kanizsaiak már akkor nagy távolságokra juthattak el kereskedéseik révén, s így önérzetes és az igát nehezen viselõ polgárokként nem óhajtották a fejük feletti hivatali hatalom kiteljesedését, így például a Batthyányak fõségét sem nagyon óhajtották. A megyei közgyûlések Egerszegen voltak, "Kanizsában" viszont nagy volt az önállósodási vágy, illetve az, hogy idõvel mégicsak törvényhatósági várossá válhasson.
Egerszeg eközben felvett egyfajta védekezõ pozíciót, mivel nehogy elvegyék tõle a rangot, s ennek is következménye, hogy a XIX. század végén Egerszegen is erõteljes városfejlesztés bontakozott ki. Tisztában voltak vele az ottaniak, gazdasági téren soha nem lehet és érdemes Kanizsával rivalizálni, ezért más területen kell erõsíteni, s a hivatali, közigazgatási gócpont mivolta kell, hogy erõs legyen.
Mindez érvényesült a mentalitásban is, míg (Nagy)Kanizsán a szabadszájúbb, a polgári magabiztosságot sugárzó, illetve magán viselõ gondolkodás érvényesült, addig (Zala)Egerszegre az alázatosabb, betagozódásra hajlamosabb viszonyulás vált jellemzõbbé.

P.L.