Hogy Rotterdami Erasmus vállalkozott-e az El Caminóra, arról úgy tûnik, források nem szólnak, mindenesetre ha az egyetemi lektorátusi órák keretében a spanyol nyelv-tanulás közben az egyetemi hallgató kedvet kap a hispán kultúrához, akár Santiago de Compostelába is eljuthat az Erasmus-program keretében.
Ahogy tette ezt a nagykanizsai Horváth Patrícia is, a Pécsi Tudományegyetem jogi fakultásáról. Jó, lehet, azért ez nem volt ilyen egyszerû, de jelentkezését végül elfogadták, s az elõzõ szemeszter folyamán a galiciai egyetem széksoraiban találta magát...

- Ahol azért illett odafigyelni bizonyos dolgokra és nem a nyári vakáció meghosszabbítása egy ilyen ösztöndíj - így a környezetében labdarúgó-játékvezetõként is ismert kiskanizsai egyetemista. - Legalább négy tárgyat kellett ugyanis abszolválni kint jeggyel, hiszen ennek hiánya akár az ösztöndíj visszavonásával is járhat. Leginkább a spanyolul tartott órákra, jogi szemináriumokra jártunk be, annál is inkább, mert bármily' furcsán hangzik, ott nem nagyon kultiválják az angolt....
 

No, ennyit azokról a bizonyos kötöttségekrõl, óceán mellett lévén, evezzünk is tovább, hiszen az adott ország kultúrájának megismerése is bõven benne foglaltatik egy ilyen sok hónapos "kiruccanásban".
 

- Persze, az ottani ösztöndíjasokkal összeálltunk akár egy könnyed kis autókázásra a fél órányira található óceánhoz, de Portugália északi részének bejárása sem maradhatott ki a programból - folytatta Patrícia. - Persze, a kikerült magyarokkal már itthon fel tudtam venni a kapcsolatot, s kint így már adott volt a társaságunk. Igaz, gyorsan spanyol diákokkal is megismerkedtünk, hiszen a nyelvtanulás legjobb módja mégicsak az volt, ha velük kommunikáltunk. Ugyanakkor nem csupán spanyolokkal hozott össze a kint töltött idõszak, hiszen rengeteg dél-amerikai, valamint latin-amerikai is tanul a városban.
 

Abban a városban, mely egyben a katolikus Szent Jakab-út zarándokhelye is egyben...
 

- Ennek is köszönhetõ talán, hogy szinte egy kettõs városról beszélhetünk, mivel van a településnek egy kimondottan olyan részre, mely a zarándoklat kiszolgálására épül. Maga a város nem nagy, de roppant hangulatos, tele egyetmistákkal, fiatalokkal. Természetesen a spanyolok jól ismert szokásait sorolhatnám, de azért szerintem abban a Galiciában élõk különböznek, hogy inkább a kontinentális viselkedést "részesítik elõnyben", a temperamentumuk bizonyos mértékig elüt az abszolút mediterrán jellegtõl.
 

Még valami szintén más, mint a bejáratott spanyol-kép.
 

- A klíma. Amikor kimentem, egyáltalán nem a nyár folytatásába csöppentem, mert zuhogott napokig az esõ, aztán már elfogadható volt az idõjárás, pici nyár is költözött a mindennapokba. Viszont a januári, februári reggeleken sokszor bizony a takarót is el tudtuk viselni magunkon, hiszen ott általánosan jellemzõ a házaknál, hogy fûtésrendszert egyszerûen nem is szerelnek be, mondván, a napfényes Spanyolországban élnek, arra meg mi szükség lehet.

Említettük, Patrícia nem veti meg a labdarúgást, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, odavan a sportágért. Jó másfél évtizede Santiago de Compostela büszkélkedhetett is elsõ osztályú labdarúgó együttessel. Ugyan a La Ligát tekintve Patrícia Barcelona-drukker, de azért megvolt a compostelai stadion-látogatás a San Lázaróban?
 

- Azt hiszem, a város mostani futballja nem kimondottan említésre méltó, de azért a stadiontúra, hogyne, megvolt. Viszont ami ilyen szempontból nagy élményként maradt meg bennem, az a La Coruna-i létesítmény, a helyi Deportivo székhelye, a Riazor-stadion. S nem csupán maga az aréna roppant szép, hanem a fekvése is, hiszen a tengerparttól gyakorlatilag ha másfélpercnyi sétára van. Mindenesetre Compostelában azért nem hagytam ki sportolási lehetõségeket sem és nyugodtan lejárhattam egy olyan futball klubhoz, melynek nõi csapata volt.

Adja magát a kérdés, vajon visszavágyik-e az egyetemista a városba, egyáltalán egész Spanyolországba?

- Ez azt hiszem, egyértelmû, mert rengeteg élményt gyûjtöttem, sok barátot, ismerõst szereztem a világ számos spanyolajkú szegletébõl. Jónéhányukkal tartom is a kapcsolatot, de az már egy másik dolog, ha arra gondolok, mondjuk kimennék-e dolgozni arra a területre. Szerintem ahhoz tényleg nagyon jól kell bírni a nyelvet, hogy valaki olyan helyre tudjon bekerülni, melyre valóban vágyik.

Polgár László