Csütörtök este sok Vegeta került Horvátországban a kaproncai háztartásokba, lévén a város tekintélyes létszámú férfi-társadalma tért haza vele. Mivel a helyi Slaven Belupo Athletic Bilbao elleni labdarúgó Európa-liga-selejtezõjére a belépõ mellé járt egy kékben pompázó vegetás póló is… Ami persze ennél jóval fontosabb, a horvátok le is gyõzték 2-1-re nagyhírû baszk ellenlábasukat. A továbbjutáshoz ez ugyan nem volt elegendõ (4-3 lett a bilbaóiaknak), de sokáig emlékezetes pillanatokat hozott a párharc visszavágója.

„Ide figyeljen, a most pályára lépõ csapatból hat saját nevelésû játékosunk. Mi egy kisvárosban élünk, de végtelenül büszkék vagyunk csapatunkra” – így egy roppant lelkes szurkoló azok után, hogy az elsõ félidõt követõen 1-0-s elõnnyel vonulhatott pihenõre a Slaven.

Addig is számos dolog történt, s nem csupán a pályán. Többek között az, hogy a horvát klubnál igencsak utánanéztek az akkreditációknak. Talán még a németeknél sem találkozni olyan katonás fegyelemmel, mint amit Koprivnica (egyik) büszkeségénél bemutattak. Még a sportigazgató is leosztja a nála érdeklõdõket: az újságíró azért újságíró, hogy megtalálja a tudósítóknak fenntartott területet. Apellátának helye nincs, irány a lelátó. Ahol azért baszkokat is lehetett találni, de a méltán híres vehemenciájukból annál csekélyebbet. Eljöttek, kirándultak egy jót, s mint késõbb kiderült, azért csapatuk is továbbjutott.

Mindehhez szükségük volt a spanyoloknak arra is, hogy a második félidõben egy majdhogynem „láthatatlan és hallhatatlan” találattal egyenlítsenek (1-1), igaz a hazaiak mentek tovább, s a gyönyörû szabadrúgásból szerzett góljukat egy jóval kisebbel toldották meg, de mint tudjuk, a kis gól is gól (2-1)…

Hogy aztán a második félidõ vége, csakúgy, mint az elsõé (akkor egy zúgó Slaven-kapufa ugrasztotta talpra a nagyérdemût…), ne múljon el adrenalin-fröccs nélkül, arról egy spanyol kezezés és ezzel együtt meg nem adott büntetõ gondoskodott. Maradt hát a 2-1-es horvát gyõzelem, amit Davor Suker (képünkön), a Horvát Labdarúgó-szövetség újdonsült elnöke (és labdarúgásuk legendája) sem fogadott neheztelve.

A lelátóról lefelé lépcsõzve nyomban tucatnyi fiatal rohanta meg közös képért, aláírásért, na meg a felnõttebbek néhány értékelõ mondatért, aki azért magyar tudásáról is számot adott ott nyomban: „Jó estét, barátom!” felkiáltással.
- Nagyszerû hangulat volt a találkozón, s a Slaven együttese igencsak kitett magáért – fogalmazott az 1998-as világbajnokság gólkirálya. - Remekül szûrte meg a spanyolok próbálkozásait, s ez még akkor is igaz, ha láthattuk, nagyon erõs csapat érkezett Koprivnicára. Örülök, hogy Roy Ferencina vezetõedzõ legénysége ilyen összeszedett játékkal rukkolt ki, s ha nagyobb szerencséjük van, bizony akár még nagyobb meglepetés is születhetett volna.

A sajtótájékoztatón az Athletic Club vezetõedzõjét, az argentin Marcelo Bielsát (képünkön középen) viszont nem kimondottan jó kedvében találtuk. Feltûnõen csak és kizárólag a mikrofont bámulta, hiszen együttese szereplését ezúttal nem tehette kirakatba.
- Nem játszottunk jól, nem lehetek elégedett, mert úgy vélem, az eredménytõl függetlenül egy nálunk gyengébb csapattól kaptunk ki – mondta az egykori argentin szövetségi kapitány. – Az elsõ félidõben domináltak a hazaiak, s számos olyan kérdés vetõdött fel együttesem játékában, melyekre nekem, mint edzõnek választ kell találnom az elkövetkezendõkben. A szünetben mindenképp úgy próbáltunk változtatni, hogy az újabb csatár, vagyis Llorente pályára küldésével fokozzuk elöl hatékonyságunkat. Túlzottan azonban nem hagytak minket kibontakozni, de mivel bizonyos helyzetekben jobban reagáltunk, végül kiharcoltuk a továbbjutást.

Bielsa tisztában volt vele, ezúttal a játékot nem együttese fûszerezte, s egyedül nagy magányában gyorsan buszuk felé is vette az irányt a terembõl. A jármû már járó motorral várta, hogy a zágrábi repülõtérre vihesse õt és csapatát…

Polgár László (Koprivnica/Kapronca)