Városunk vendége volt a napokban a Kanizsai Birkózó Sportegyesület invitálására Lõrincz Tamás olimpiai ezüstérmes birkózó, aki nyáron Londonban a kötöttfogás 66 kg-jában végzett a második helyen. A ceglédi sportoló nem csupán pályafutása közelmúltjáról, illetve jelenérõl szólt, de a szõnyegek világában történt "felnõtté válása" folyamatát is érzékeltette mintegy százfõs érdeklõdõserege elõtt.
Hát, nem volt egyszerû... S ezt most nem az angliai napokra értette, sokkal inkább arra a pályára, melyet nagyjából hétéves kora óta építhet. London? Tamás számára az egy egyszerû történet - mondhatni. Peking például sokkal "elkapatósabb" volt... Mit értett ez alatt? Õt is - mint sokakat - 2008-ban a játékok elõtt például már két héttel korábban kivitték a mesés Kínába, s amit csak lehetett, megmutatták, megadták neki (is), így õ is elhitte magáról, személye kiváltságos. Nos, ez nem is hozott eredményt számára...

Az angol fõváros ellenben maga az alázat helyszíne volt a magyar ezüstérmes életében. Ahogy fogalmazott: "repülõtér, olimpiai falu, szállás, no meg az edzések, ami abban a hat napban számomra létezett ott...". A külvilág teljes kizárása, ami roppant fontos volt a birkózónak. Aminek eredménye lett a megszerzett olimpiai második hely.
Melynek bármennyire is akart, kezdetben nem tudott igazán örülni. Lõrincz Tamás elmondta, ilyen esetben képtelenség a lelket kordában tartani, viszont úgy érzi, sikerült ezt a külvilág felé rejtve tartani. Egy sportoló, ahogy õ is, természetesen mindig nyerni akar. S nyerni is fog...
Egy olimpia még mindenképp lehet benne... Még négy esztendõ, 2016, Rio de Janeiro... A külsõ hatások hatványozott tárháza. Oda kell figyelni. Persze, remélhetõleg Lõrincz Tamásra ez a figyelmeztetés már nem kell, hogy vonatkozzon. Úgy érzi, felnõtt, s ami neki a legfontosabb, fejben is...

P.L.