Vajon Berni addig mit csinálhatott? Mármint Gregor Bernadett abban a bõ két "üres" órájában, ami két jelenése között volt szerda este a Mona Marie mosolya címû zenés vígjáték keretében Nagykanizsán.
A kezdésként rögtön búcsúzó és a terepet Szabó Máténak átadó kissé bogaras fõbérlõ asszony után spanyol dívaként visszatérõ színésznõvel ellentétben Oszter Alexandra - a másik fõszerepben - most végigpöröghette (olykor szó szerint) mind a két részt, s nem csupán táncolni, de jó néhányszor az egész színpadot átsprintelni is volt ereje (futball-nyelven kérdezve, vajon hány kilométer teljesítésével hozhatta le a produkciót?) - no meg módja. Vígjáték esetében nem titkolt cél, hogy a ritmus végig adott legyen, úgy a poénok, szójátékok, helyzetkomikumok is sokkal jobban ülnek, s a szereplõk is nagyobb örömmel játszhatnak.

Ahogy ezt Oszter Alexandra is megfogalmazta az elõadás elõtt: "Roppantmód szeretek ilyen fellépésben szerepet vállani. Élvezem, ha a közönség is mosolyog, nevet, hiszen valóban szeretnénk tagjait kiszabadítani a mindennapok nyûgébõl."
Alexandra talán néhányaknak (legalábbis helybélieknek bizonyosan) örömet okozhatott azzal (nem, most nem az öt esztendõvel ezelõtti nyuszis magazin témájára gondolunk...), hogy az egyik közösségi portálon is posztolta: "Éljen Nagykanizsa!", délután ötkor pedig a "Gergely-színházasok" be is futottak a dél-zalai városba. A hely varázsát tehát volt idejük szokni, így Szandra még azt is elmondta, a világot jelentõ deszkák világa után a mûvészet új területei is megnyílhatnak számára: "Kevesen tudják rólam, hogy a képzõmûvészeti egyetemen is tanultam, csak közbejött a színházasdi, melyet lehetõségem adódott kipróbálni, s hát a Vígszínháznak nem tudtam, de nem is akartam nemet mondani. Néhány hónapja ismerõsi körökben merült fel a nevem egy mesekönyv illusztrálása végett, s ma már ott tartunk, hogy a kicsik számára készülõ alkotás tavasszal meg is jelenhet. Kellett ehhez persze az is, hogy a kisfiam érkeztével én is visszakerültem a mesék világába úgymond, no meg az, hogy klasszikus rajzolási technikámmal felkeltettem mások érdeklõdését is."
Még szerencse, hogy élete mostani szakaszában már ismét hódolhat a színháznak, a gyerkõcre rokonok, s kedves barátok vigyáznak ilyenkor, hogy õ már csak arra ügyeljen: olaszosan egy francia szerzõ mûvében akár spanyolul is értekezzen. Tudják, akkor, amikor Gregor Bernadett bõ két óra után a színen spanyol dívaként - egyenesen szinte a portugál fõvárosból, Lisszabonból Párizsba érkezvén - feltûnik...
P.L.