Egy újabb esztendõ telt el, mi több, már egyes kluboknál, csapatoknál a felkészülés is elkezdõdött az idei évre, szezonra, de az elõzõ 366 nap történéseit felidézve kijelenthetõ, számos sportoló esetében lehet mire alapozni a jövõben. Tavaly is volt részünk izgalmakban, örömökben, bánatokban, no meg reménykedésben...
Hogy rögtön a legszebb emlékekkel kezdjük, érkeztek érmek, helyezések (olimpiai sportágbeli) felnõtt országos bajnokságokról: Abay Nemes Anna (Délzalai Vízmû SE) a rövidpályás úszó ob-n Százhalombattán 200 m háton lett harmadik a londoni olimpián is indult Verrasztó Evelyn és Kapás Boglárka mögött, Mihovics Szabina (NTE 1866) a nõi cselgáncsosok 70 kg-osok mezõnyében szerzett ezüstérmet az ob-n, míg a Kanizsa Box Klub 19 esztendõs öklözõje, Orbán Gábor +91 kg-ban lett bronzérmes a debreceni országoson. Németh Ádám (Kanizsa Kajak-kenu Klub) még a nyár során olimpiai válogatózhatott - késõbbi olimpikonok társaságában...

A csapatsportokban még a tavasz folyamán két Nyugati csoportbeli gyõztest is köszönthettünk a kosárlabdázóknál, hiszen a Kanizsai Vadmacskák SE a nõknél, míg a Kanizsa KK-DKG East a férfikanál lett a legjobb a nyugati végeken. Gábor Erzsébet tanítványai végül az "össz-második vonal" másodikjai lettek, míg a Kovács Nándor vezette KKK esetében a végsõ hetedik hely adott hiányérzetre okot, bár azt is tegyük hozzá, eredménysorukhoz még hozzáadhatunk egy Hepp Kupában szerzett ezüstöt.
A "gépgyáriakhoz" köthetõ talán az év sztorija is, hiszen amerikai légiósuk, Marcus Neal január végén, a szezon közben hirtelen úgy gondolta, jobb lesz neki a szlovákiai Besztercebányán. Beszterce ostromára ugyan nem került sor, de szinte fél Kanizsa azt nyomozta, hol lehet, míg elõsként szerkesztõségünk tudta elérni és szólásra bírni. A történet vége az lett, hogy a játékos nem tért vissza Dél-Zalába, így nem véletlen, hogy pontjai május környékén igencsak hiányoztak a palánkoknál...
Nem szándékosan soroltuk hátrébb, de talán már megszokottá vált, hogy a sakk NB I-es csapatbajnoki cím ismét Kanizsára került az Aquaprofit Nagykanizsai TSK jóvoltából. Ötödször lettek bajnokok, sõt az új szezonjukban megszerezték sorozatban ötvenedik gyõzelmüket is, ami már nemzetközi összevetéseben is megsüvegelendõ cselekedet...
Ahogy az is, hogy Egyed Zsanett (Kanizsai Birkózó SE) a nõi szabadfogásúak kadet Európa-bajnokságán lett ötödik Katowicében, Abay Nemes Anna pedig Antwerpenben az ifjúsági Eb-n váltóban szerzett ötödik helyezést. A KVSE kosárlabdázója, Fuisz Viktória az U20-as nõi kosárlabda-válogatottal Csehországban vizitált és a B-csoportos kontinensviadalon a harmadik hely az elitbe történt visszakerülést jelentette a dél-zalai kosarast "stabilan" foglalkoztató együttes számára. Lubics Szilvia ultramaratonistaként az extrém sportolók között vívott ki magának ismét országos elismerést.
Olimpiai bajnok és ezüstérmes nélkül sem maradt a város, igaz, (egyelõre) meg kellett elégednünk a londoni dicsõséghalmozók közönségtalálkozóival: szeptemberben a kötöttfogás 66 kg-os mezõnyében birkózó és második helyig "menetelõ" Lõrincz Tamás látogatott Kanizsára, míg a decemberi fitnesz fesztiválnak a kalapácsvetésben aranyérmes Pars Krisztián volt a sztárvendége. Éppen azon az eseményen, melyen a moderntácosok között (is) vitézkedõ Szan-Dia Fitness SC mutatta be azon gyakorlatait, melyek az angliai IDF-világbajnokságon és a szerbiai Eb-n értek fényes érmeket.
 

S ha már külhon, az elmúlt év folyamán (ismét) bebizonyosodott, hogy Nagykanizsa akár a világ közepe is lehet a sportvilágban... Nem kellett ahhoz Milánóig, Madridig, de még Barcelonáig sem repülni, hogy közelünkben láthassunk világsztárokat. Januárban a horvát vízilabda válogatott fogadta a magyarokat Varasdon, s akkor persze még a jó néhány kanizsai csak remélte a horvátok barokk fõvárosának uszodájában, hogy az olimpiai bajnoki cím augusztusban a magyarokhoz kerül zsinórban negyedszer is. Hét hónappal késõbb a horvátok álltak a dobogó legtetején... Július végén a salakmotoros elit érkezett Chris Holder késõbbi világbajnokkal az élen a goricani (muracsányi) pályára, s ki tudja, az elkövetkezendõkben mikor kerülhet erre sor, hiszen idén világbajnoki futam nem szerepel a közeli település programjában.
A futball terén sem volt megállás: Kanizsáról akár bõ egyórás autózást követõen Miroslav Klose Lazióját kétszer is megnézhettük Európa-liga-(selejtezõ) keretében Szlovéniában, de õsszel Mariborban a Tottenham Hotspur vendégjátékát is látták városunkból élõben. A nyáron ismételten Európa-bajnok spanyol válogatott támadója, Fernando Llorente augusztusban az Athletic Bilbaóval Kaproncán játszott - például egy kanizsai postás társulat legnagyobb örömére. (S ha már a Vegeta városa: a gyõri nõi kézilabda csapatért is kerekedtek fel sokan tõlünk a Dráva túloldalára.) Októberben pedig egy valódi labdarúgó zsenit láthattunk Zágrábban, a Paris Saint-Germain Zlatan Ibrahimovicot hozta el Bajnokok Ligája-mérkõzés keretében - aki egy góllal és assziszttal tette le névjegyét a találkozón...
Az utóbbi bekezdés(ek) sportolói a legtöbb esetben igazi példaképek, akikké akár a késõbbiekben a mi fentebb említett nagykanizsai "hõseink" is válhatnak...

Polgár László