Ma ünnepli 80. születésnapját Németh Lajos, a nagykanizsai labdarúgás egyik jeles trénere, aki több évtizedes edzõi pályafutása alatt olyan emlékezetes tetteket vitt véghez, mint a Nagykanizsai Olajbányász SE hosszú idõ utáni feljuttatása a hazai labdarúgás második bajnoki vonalába, illetve a Nagykanizsa FC elsõ osztályban tartása 2000 tavaszán.
Németh Lajos személye a dél-zalai labdarúgással gyakorlatilag egybeforrt az évtizedek folyamán, megannyi élménnyel, örömmel, néha tán' drámával spékelve, egyszóval a (futball)életet megélve.

Az alapján, ahogy például a 40 esztendõvel korábbi kanizsai együttesrõl fogalmazott, kétségünk nem lehet afelõl, az a gárda összetartása végett is rászolgált a feljutásra. A szakember szíve csücske volt az a legénység, hozzátéve, roppantmód szerettek futballozni az akkoriak, fogékonyak voltak az újra, ami kellõ gyõzniakarással is párosult. A vége aztán az NB II Nyugati csoportjának megnyerése lett, s ezzel 1973-tól egy olyan idõszak kezdõdött a kanizsai fociban (az 1949-es elsõ osztályban szereplés után), mely a másodszori NB I-es tagságig, 1994-ig tartott a magyar futball második vonalában.
Hogy a dél-zalaiak harmadik legfelsõ osztálybeli szereplésébõl az 1999-2000-es idényben Németh Lajos nem akármilyen módon vegye ki részét: 2000 tavaszán azt a feladatot kapta, tartsa bent a Nagykanizsa FC-t a 18 csapatosként startoló Professzionális Nemzeti Bajnokságban. Nos, megtette... 2000 márciusában például õ "viselhette" a PNB edzõinek körelnöki tisztét is, amit a Hungária körúton az MTK Hungária - Nagykanizsa találkozó alkalmával a fõvárosi kék-fehérek (ahogy azt a mérkõzésrõl tudósító tapasztalhatta) sem feledtek: "Igen, ahogy ott fogadtak, arra mindig szívesen emlékszem - fogalmazott Németh Lajos -, de így utólag mondhatnám magának azt is, hogy utána szinte napokig nem is mostam kezet, hiszen mégiscsak a késõbb még nevesebb holland trénerrel, Henk ten Cate-val kezelhettem le, de Illés Béláék sem hagyták volna ki az alkalmat, hogy tisztelettel fogadjanak."
Mindennek már lassan 13 esztendeje, a Mester azonban vitalitásából semmit sem vesztett. Rengeteget olvas (s nem csupán a sport, futball világát szem elõtt tartván), naprakész a glóbusz dolgaiból, jön-megy a világban, példuál lányát látogatván Franciaországban, és nem ritkán Antal-hegyi "rezidenciáját" véve célba természetjárás terén, de ne lepjen meg senkit, a labdarúgásról akár napokat képes regélni.
Melyben megannyi élmény mellett mindig ott van az 1972-1973-as feljutás története 40 évvel ezelõttrõl, no meg 80 esztendõ magából az életbõl. Isten éltesse a trénert még sokáig!

P.L.