Maradjunk annyiban, ennél az anyagnál elõbb született meg K-po, vagyis Soós András (képünkön jobbról) kanizsai "hobbi-rapper" Spanom a genxter címû száma, lévén az elsõ néhány sorának megléte után elbúcsúztunk délután, másnap este pedig az egyik videomegosztón már ott is volt az alkotás... No, azért az is igaz, egyáltalán nem sürgette meg az írás folyamatát, hogy neki egy "gengszter" a haverja, inkább, maradjunk annyiban, hogy az egykori ifjú gólvágó nem csupán a futballkaput, de az ütemet is érzi.
- Semmi "rituális" kézszorongatás? - szól azonnal a kérdés felé.
- Hagyjál már..., ennyi idõsen már nem olyan nagy divat - csap rögtön a közepébe a 28 esztendõs András, akinek zenéjére az "arckönyv" közösségi portálon kutakodva is ráakadhatunk.

Amelyikbe éppen belefutottunk ("Egy pillanat"), nem éppen élete legvidámabb szegletét ecseteli, hiszen három gyermeke közül a legkisebb súlyos betegségben szenved, s ez érthetõen hoz ki az apából kevésbé derûs érzelmeket.
- Persze, fiatalabb koromban én is durvább szövegekkel nyitottam, de nem árt idõvel finomabb stílusra váltani, hiszen mégiscsak fõleg tinédzsereknek lököd a dumát... - kezd el szakmázni a "fõnök". - Bár, tudod mit mondok? Már bõven õk is próbálnak a minél húzosabb, keményebb vakerra vadászni, s ezt értékelik.
A 2001-ben abszolút hobbiként kezdõdött "karrier" persze akármilyen mederben is folytatódik, illetve bármilyen irányt is vesz, K-po alapinstrumentál ritmusokra felépített szövegei kis környezetében hódítanak.
- Hányszor, de hányszor mondják ám a haverok, hogy álljak rá jobban a témára, csináljam komolyabban, de ezen a szinten egyelõre elég ennyi is. Amikor találkozunk, vagy átmegyünk egymáshoz, persze, elrappelgetek nekik, viszont ami ahhoz hiányzik, hogy igazán belelendülhessen az ember: a pénz, szerencse, kapcsolatok hármasa - taglalja András, miközben már a videomegosztókon barangol a klipjeit elõvezetve. - Aztán például az "Utolsó esély" számunkat úgy csináltuk Pór Istvánnal, hogy õ gyakorlatilag azt kérte, (villám-pályafutásként...) csak abban mûködhessen közre, s nem is kellett neki segíteni szövegben és zenében sem. Vagyis így is lehet...
K-po már a nagyon sokadik nekifutásnál tart, s egyértelmûen amellett foglal állást, konkrét recept nincs arra, miként is készülnek majd dalai, pontosabban...
- ... hangulat kérdése az egész. Ha ráhangolt vagyok, szinte pillanatok alatt jönnek a gondolatok és akkor nagyon jól megy a munka mindezzel - avat be a "szürke hétköznapokba" a kanizsai rapper. - Meg nekem már azzal is illik számolnom, hogy itt a családom, felelõsséggel is tartozom irántuk, tehát számos más fontos dologgal is foglalkoznom kell.
Szóval akkor semmi kikapcsolódás, tehát akár egy kis vad lazulás?
- Egy szóval sem állítom, hogy korábban nem voltak olyan szakaszai életemnek, amikor akár napokra is lelépett az ember. De azt sem magyarázom be magamnak és környezetemnek, hogy én milyen nagy arc voltam. Talán azért is mondom azt, hogy kimondottan a hazai palettán nincs is olyan elõadó, akinek ténykedését figyelemmel kísérném. Például egy huszas évei legelején járó fiatal már nehogy megmagyarázza dalszövegeiben, hogy a legdurvább dolgokat is átélte. Igen, én is ismerhetek embereket, de azzal nem szabad úgy elõhozakodni, mintha az én magam lennék.
Hogyan tovább - kézenfekvõ a felvetés -, hiszen az elõzõekben igencsak a realitás talaján maradtunk, nincs itt nagy álmodozás, egyszerûen csak a történések követik egymást.
- Gyakorlatilag már castingoltam is az új és remélhetõleg nagy durranáshoz. Szóltak - ha már ilyen szóhasználattal élhetek -, hogy van egy Vivien nevû lány, aki hangjával tudna segíteni az egyik új szerzeményemhez. S ez nagyon jó, hogy többen is segítenek. Ez éppen olyan, az, amikor egy jó ismerõsõmnél tudjuk megcsinálni a dalok "klírverzióját", s ez bizony nem kis mértékben költségkímélõ is. De tudod mit mondok? Lesz ez még jobb is...
Meghallgattuk a gengszteres számot. Picit ismét durvul...

P.L.