A Zrínyi Miklós-Bolyai János Általános Iskola és a Dr. Mezõ Ferenc Olimpiai Baráti Kör olimpiatörténeti vetélkedõjének vendégeként Nagykanizsára látogatott Güttler Károly és Vermes Albán, olimpiai ezüstérmes úszók. Elõbbi 1988 (Szöul) és 1996 (Atlanta) másodikja volt az ötkarikás játékokon 100, valamint 200 m mellen, utóbbi pedig az 1980-as moszkvai seregszemlén volt "ezüstös" - szintén 200 m mellen.
Vermes Albán a szépszámú kisiskolás hallgatósága elõtt felettébb lelkesítõ volt, hiszen ahogy fogalmazott, "aki 6-7 évesen még nem ér el eredményeket, õ se csüggedjen..." Idõvel aztán egri gyerekként "Széchy Tamás edzõ segített abban, hogy magyarból nemzetközi szintû úszóvá válhassak."
Güttler Károly neve egy "apró" századmásodperccel lett igazán "hírhedt", s ahogy Kis János (a beszélgetés kérdezõje) fogalmazott, volt olyan kor, amikor azzal a különbséggel, mely az elsõ helytõl elválasztotta Dél-Koreában, olimpiai bajnok lett volna...

"Én inkább úgy tekintek a 25 esztendõvel ezelõtti eseményekre, hogy ott volt Karcsi, Kõbányáról, a kilencedik emeletrõl, aki elment Szöulba és hazajött egy ezüstéremmel a 100 m mell számában..." Ahogy a visszaemlékezések sodrában elhangzott, Güttlert 1993-ban az év úszójának választották a nemzetközi szövetséghez érkezett szavazatok alapján. (Vélhetõen nyomott a latban - egyben nyomós "indoka" volt -, hogy szédületes világcsúcsot úszott abban az esztendõben 100 m mellen.) S aztán jött 1996, Atlanta: "No, akkor már ötödik emeleti gyerekként jutottam ki az olimpiára, s ott azért inkább volt hiányérzetem a 200 m mellen meg nem nyert arany miatt. Igaz, magyar csapaton belül maradt a csillogó érem, hiszen Rózsa Norbert mögött érkeztem célba az amerikaiaknál." Nos, ez volt egy igazi gyõztes történet...

P.L.