Immár harmadik éve lesz lassan, hogy átadták használatra Nagykanizsa, szabadhegyi városrészét megközelítõ pormentes gyalogútját.

Az út átadása nekünk, akik itt élünk, bizony nagy segítség volt. Komoly tranzitforgalmat is lebonyolít, hiszen a csend, a nyugalom, a jó levegõ rendszeresen idecsábítja a városlakókat egy kis sétára, kikapcsolódásra, romantikára a fiatalokat, a kismamákat babakocsi tologatásra. Tehát már megszoktuk, hogy van, nélkülözhetetlenné vált, tehát foglalkoztat bennünket. Ezért szomorú dolog látni, hogy még el sem érte az ötödik évét és egyre gyorsuló sebességgel amortizálódik.

Ez, a talán 200-250m hosszú, kandeláberekkel övezett aszfaltút mind keresztben, mind hosszirányban is repedezni kezdett. Fõleg a déli oldalán a Péterfai út felöl, ahol egy töltésen vezet át. Ezen a részen a föld több helyen, feltételezhetõen megfelelõ tömörítés hiányában megsüllyedt, miáltal vitte magával az út peremét. Egyelõre csak azt, bár, ha nem lesz valami beavatkozás, akkor idõvel a maradékot is.
Az is nyilvánvaló, hogy aki tervezte, nem volt körültekintõ, csak felületesen tekintette meg a helyszint, és az átadás átvétel is csak az íróasztalnál történt meg, amit még pár szarvashiba is bizonyít.
Most csak kettõt említek.
A patakidtól nyugati irányban kb.10 méterre, minden kiadósabb esõ alatt és után elönti a hömpölygõ, a patakba igyekvõ víz az utat, ami ez idõ alatt nem tudja betölteni rendeltetését. Vajon miért tervezték alacsonyabbra az utat, mint az északi oldalán elterülõ erdõsáv talaja? Ha ez valami akadályba ütközött, akkor miért nem készült mellé árok a patakig? Mindössze 10 méter!
Az út keleti kezdeténél szintén az esõ okozza a közvetett bosszúságot.
A Pásztor útról lecsurgó víz szintén a gyalogúton folyik le majd teljes szélességben, mert olyan pontosan vízszintesre sikerült építeni. Na persze, itt kissé magasabbra sikerült a padka, ami nem engedi félrefolyni. Az Alsószabadhegyi út déli végére mostanában elkészült fekvõ rendõr még azt a vizet is rátereli, ami eddig arrafelé elfolyt. A legnagyobb gondot persze ilyenkor okozza, amikor a pluszok és mínuszok váltakoznak, és lejtõs jégpálya lesz belõle. Ez is kiküszöbölhetõ lett volna egy egyszerû árkolással.
Ha jobban belegondolunk, ezek a hibák mind elkerülhetõk lettek volna, ha azok az emberek, akiknek ez a feladatuk, körültekintõbben járnak el, betartják a technológia idevágó elõírásait, vagy ha az rossz, akkor azt megváltoztatják.
Nem hiszem el, hogy ne lehetne a rossz módszereket, a maradi felfogást és hagyományokat megváltoztatni, mert ha az alkotmányt meg lehet, akkor talán ezt is! (lehet, hogy ez rossz példa)
Mindenesetre, ha emberi mulasztás az oka, illene behajtani az illetõn a helyreállítás költségeit, hogy tanuljon belõle õ is, valamint a többi, hasonlóan hanyag, nemtörõdöm munkát végzõ ember.
Kováts Tamás