„Hogy is mondjam, tulajdonképpen valamifajta csapatmenedzseri posztra kerültem, de nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy csapatvezetõként dolgozhatok a Nagykanizsa Ants baseball legénységénél” - kezdte azonnal Fertig István, akit arról faggattunk, miként alakulhat az együttes sorsa a továbbiakban. Mint ismert, a néhány esztendeje ismét játékba állt baseballozó vette át Gondi Zoltán helyét a klubnál, s amikor nála jártunk, már gõzerõvel egyeztetett is Dencs Béla klubelnökkel az elkövetkezendõ feladatokról.

- A sporttámogatás korántsem egyszerû feladat, így esetünkben sem áll másként - folytatta István -, s bizony ami kimondott hátrány, hogy a baseball a legdrágább sportok egyike. Nem kevés a költségvonzat egy bajnoki szezon során, aminek csupán egy része például az utaztatás.

Szóljon hozzá! (A cikk végén teheti.)

- Azért térjünk egy kicsit még vissza a pályára, miként is alakult ez esetedben?
- Az infielden, vagyis belsõ védõként szerepeltem már az utóbbi idõben, pontosabban a hármas bázis védõje voltam, ahová a legerõsebb ütések érkeznek. Azért említettem, hogy az legutolsó idõszakban, hiszen gyakorlatilag tíz esztendeje felhagytam a rendszeres baseballozással, s két éve kezdtem újra.
- Ráadásul éppen a baseball nyomán kerültél annak idején Kanizsára...
- Több mint másfél évtizede nagyon sokan voltunk olyanok Veszprémben, akik - szinte a semmibõl - ezzel a sportággal akartunk foglalkozni, s egy idõ után kis csapatunkkal kikerültünk Nemesvámosra. Aztán jött egy Nagykanizsa - Nemesvámos párosítás, s akkor szólt Gondi Zoli, lenne-e kedvem náluk játszani. Így kerültem hozzájuk, s azt követõen lehettem velük többszörös bajnok és kupagyõztes.
- Milyen szerepek hárulhatnak ezentúl hatványozottan a csapatvezetõre?
- A pénzügyi dolgokat rendbe kell tenni, s ezzel összefüggésben az utánpótlásképzést ujjá kell éleszteni. Sajnos az a nagy probléma, hogy a fiatalok nem akarnak sportolni, s ezen lenne jó változtatnunk itt helyben.
- S mi a helyzet a felnõtt szinttel?
- Ahogy már említettem, nem kevés anyagi vonzattal jár egy bajnoki szezon, fõképp úgy, hogy az NB I-es csapatoknak kötelezõ a nemzetközi Interligában is az indulás. Mindez úgy történik, hogy eleve ezer eurós rajtpénzt szabtak meg, az idény pedig további nem kevés ráfordítással jár. Úgy tûnik abban az elképzelésünkben, hogy az Interliga ne legyen kötelezõ, már van is szövetségesünk az Óbuda csapatában, s a megtakarításokkal tényleg tudnánk a fiatalok felé fordulni. Mert vallom, hogy bár amerikai sportágról van szó, a magyar srácoknak igenis van eszük ehhez a sportághoz, vagyis tehetség híján e sportágon belül sem vagyunk, csak mindezt ki is kellene használnunk.

Polgár László