Nagykanizsai Izzó SE - Ercsi SE 33-30 (17-14)
NB II Dél-nyugati csoport, rájátszás az 1-5. helyért, 9. forduló. Nagykanizsa, 80 nézõ. Vezette: Akácsos, Nagyvizeli.
Nagykanizsai Izzó SE: Dolezsár - Nagy B. 5, Baranyai N. 3/2, Répási 3, Horváth Balázs 3, Kiss G. 8, Németh R. 8. Csere: Bolla (kapus), Felde 2, Pesti 1, Senger. Edzõ: Tóth László.

Kell-e annál nagyobb motiváció egy hazai együttes számára, mint a csoport harakiri-együttese ellen a rájátszás elsõ gyõzelmét megszerezni. Nos, a kanizsai egyesület játékosai nekidurálták magukat, s jó ritmusban kezdtek kézilabdázni, amibõl kifolyólag az elsõ félidei három gólos elõny már-már csodaszámba ment...
Na, de nem sokáig, hiszen bárhogy is "kérték" - viccesen -, a játékvezetõi kettõs következetes maradt, s esetükben szó sem lehetett a hazai pályáról... Sokkal inkább arról, hogy kettõs emberelõnyben bizony az Ercsi SE át is vette a vezetést (17-18). Sikerült azonban összekapniuk magukat a vendéglátóknak (19-18), a dobogó második fokáért küzdõ ercsieket viszont csak nem sikerült leszakítani (21-21). Mindkét együttes kapaszkodott a másikba olyan leosztásban, hogy a hazaiak elléphettek volna két góllal, mégis döntetlenre fordult az eredményjelzõ, egészen az 52. percig, amikor 27-25-re módosult az állás... Szükséges-e leírni, hogy ekkor vált lélektanilag igazán pikánssá a helyzet, hiszen innen, ha három gólos elõnyre alakul a hazaiak vezetése, azzal akár mérkõzést is lehet nyerni. Úgy alakult (28-25), csak az a fránya emberhátrány nem hiányzott (29-27). Folytassuk? Bolla Máté büntetõt fogott, a koncentráció pedig kezdte felmondani a szolgálatot... "Van még vissza kettõ és fél..." - hangzott önkívületi állapotban Tóth László edzõ mondata Baranyaiék felé, de ami jóval lényegesebb, hogy 30-28-ra vezettek Kiss Gergelyék.
Lett aztán ez közte három, az idõ pedig (hál' istennek...) fogyott, s a 33-29-es állás már sejtetni engedte, hogy meglesz az a gyõzelem. Meglett és a találkozó utáni csatakiáltások talán a csarnokon kívülre is szálltak.
Edzõi mérleg:
Tóth László: "Végre ismét a régi tûzzel harcolt a társaság, végre ismét azt láttam a csapatomtól, amit az alapszakasz során. Így tényleg öröm ülni a kispadon, s ez fõképp annak ismeretében nagy szó, hogy tartalékos összeállításban mérkõzhettünk. Remélem, ez a gyõzelem erõt ad a következõ bajnoki idényre, illetve akik dönthetnek, fogalmazzunk így, rólunk, látják ennek a társaságnak a pozitív teljesítményét."

P. L.