Kiskanizsán - negyedszer városi szinten - rendezték meg május utolsó vasárnapjának emlékünnepét, a Hõsök Napját. A templom melletti Millenniumi emlékpark majd kétórás programjában a hazáért elesett katonák, honvédek, hõsök elõtti tisztelgés az emlékbeszédek, az ökumenikus ima után a koszorúzással zárult a meghívott szervezetek, közösségek részérõl.

A Nagykanizsai Fúvószenekar felvezetése , a zászlófelvonás (a Történelmi Vitézi Rend Nagykanizsai Hadnagysága és a Thúry Baranta Közösség közremûködésével), valamint a Himnusz elhangzását követõen Horváth Jánosné, az Együtt Kiskanizsáért Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevõket és városvezetõket.

Cseresnyés Péter polgármester röviden ismertette a Hõsök Napjának múlt századbeli törvényi szintre emelésének folyamatát, az 1917-es, a nyolc évvel késõbbi, valamint az 1989-es változások sarokpontjait. Ahogy az ismertetõbõl kiderült, a XX. század elsõ évtizedeiben egy megalázott, de büszke ország eltökélte, hogy nem feledkezik meg hõseirõl, hogy aztán a legfontosabb vezérelv kell hogy megnyilvánuljon mindenkor, vagyis "teremtsünk békét a sírok fölött".
Az ünnepi beszédet ezúttal is Erdõs László nyugállományú honvéd ezredes, a Nemzeti Társaskör elnöke tartotta, kiemelve, hogy a hõsökre való emlékezés legyen benne a lelkekben, s mindenhol tiszteljék zászlónkat, Himnuszunkat, melyben nagy szerepe kell legyen a kemény magyar diplomáciának.
Dr. Páhy János plébános az ökumenikus ima jegyében fogalmazta meg, aki kötelességteljesítés közben vesztette életét, hõsi halált halt, s rájuk emlékezni kötelességünk, s a gondolatokat az ünnepélyes koszorúzás tette zárásul igazán magasztossá.

P.L.