Horváth Balázs, a Kanizsa KK-DKG East NB I B-s kosárlabda egyesület elsõ emberének szavaival élve, figyelnünk érdemes a pozítivumokra is, vagyis az elmúlt idény évadzáróján ilyen megközelítésben is igyekeztek tálalni a csapat körül történteket.

Eszerint ami örömteli, hogy a kosárlabdázásba bevont fiúk száma nem csökkent, s az utánpótlás együttesek is az országos bajnokságok középmezõnyébe kvalifikálták magukat, illetve oda futottak be az egyes korosztályokat tekintve. A felnõtt csapat ugyan csak a 17. helyet szerezte meg az NB I B-ben, de az igazi csapatsportágakat, ezen belül is a látványsportokat tekintve az elmúlt évek összesítésében még mindig a legveretesebb eredménysort tudják felmutatni, s bár nem egyszerû a talpon maradás, de a jövõben sem szándékoznak letenni arról, hogy ismét a mezõny elsõ felében tanyázzanak tartósan. Hogy ennek mi lehet az ára - lényegretörõen fogalmazva? Nos, 30 millió forintos költségvetés alatt nem számolhatnak, ennyit legalább elõ kell teremteni ahhoz, hogy éremesélyes gárdát tudhassanak Nagykanizsán a sportág kedvelõi, szurkolói. Azok a szurkolók, akiket újra vissza kell csalogatni a csarnokba, s ezt csak eredményes játékkal lehetséges véghezvinni.
Tény, a fentebb említett jelzõs szerkezet a 2010/11-es versenyévadban nem mindig sikerült, s ugyan nagy volt a játékosmozgás, azért az mindenre nem lehet magyarázat, s ezt bizonyára a szakmai munkáért felelõs edzõ is belátja. Igaz, Farkas László nem volt jelen az összejövetelen, de részletes szakmai értékelésre is sor került, melybõl kiderült, voltak olyan tavaly újonnan jött játékosok, akik nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket. Morfondírozhatnánk, talán egy új szakvezetõvel (hogy ne a régi-új megfogalmazással éljünk) még arra is lenne esély, hogy egy hasonló erõsségû kerettel ismét a felsõház izgalmairól beszélhessenek kanizsai kosárlabda-berkekben...

P.L.