Kissé értelmetlenül fogalmazva, a legutóbbi elõzmény: porrogszentkirályi központtal rendezték a XIII. FÉSZ - I. Iron-Building Kupa raliversenyt amatõr csapatok részére, melyen a Kanizsa Autó- és MotorSport Egyesület is indította versenygépeit.

A somogyi ralis eseménynek azért volt különös jelentõsége, mert az egyesület januári alakulása óta ez volt az elsõ olyan verseny, melyen tagjai csapatszinten indultak. Versenyzõik közül a Cserti Zsolt - Cserti-Czuppon Anita páros szerepelt a legjobban, abszolútban végül a 17. helyen végzett. A duó a már jól bejáratott Lada 2101-esüket hajtja futamról futamra.

- ... navigátorként szép is lenne, ha tartanék az autóban, igaz, amikor elmondom 2-300 méterrel korábban már, hogy lassító, majd ismét, sõt harmadszor is és még mindig nincs fék, akkor esetleg elgondolkodhatnék - így szólt közbe már mosolyogva Zsolt társa, Anita, aki az életben is párja a pilótának. Persze amíg eddig eljutottunk a beszélgetésben, már jó néhány érdekes sztori után voltunk.

- Ha szabad így fogalmazni, szinte benzingõzzel a véremben, magas oktánszámú DNS-sel születtem - kezdett bele Cserti Zsolt, akivel az aktuális futamuk, no meg a másfél évtizedes hobbija apropóján is társalogtunk. - Ez gyakorlatilag meghatározta további életemet, s ma már azt mondhatom, hogy olyan srácokkal a hátam mögött ûzhetem a hobbim, akik értenek is az autókhoz. Maga az autóépítés amiben jeleskednek a srácok (pl. karosszéria, futómû….), amit az is jelez, hogy építettek már bajnok autót autocross-ba, rally-ba és tereprally autóval is foglalkoztak. Emellett pedig roppant fontos részükrõl a futamok szervizhátterének biztosítása, énélkül ugyanis nincs verseny...

Hát, akkor lássuk azt a bizonyos járgányt, ami már a bevezetõben szóba került.
- Õ Csufi. Egyszerûen így becézzük, talán nem kell mondani, miért hívjuk így a 2101-est - folytatta a ralis. - Ha azonban a technika rendben van, nem lényeges, hogyan néz ki a kocsi. Tört fehérnek is mondhatnánk, „úgy minden oldalról”. Egyébként egy 1976-os Lada-kasztniról van szó, szinte már a bontóból került hozzánk, ráadásul ideiglenesnek gondoltuk, amíg egy 2107-est a futamokra alkalmassá teszünk. Nos, azóta is ezt a fehéret nyúzzuk. Amúgy hatsebességes, hátsókerekes géppel állunk szemben teljesen kibukócsövezve természetesen.

Az örök többes számnak külön jelentõsége lehet.
- Tulajdonképpen egyszer csak megtalálta egymást ez a társaság az azonos érdeklõdési irány kapcsán, akikkel összejárunk azóta is. 2006-tól aztán komolyabb közöséggé alakultunk, hiszen például Németh Szabolcs és Kertész György nekem rengeteget segít, de a többi autóssal is rendszeresen találkozunk. Vannak a pénteki napok, amikor a garázsban összejövünk. Ez Szabi barátunk mûhelyét jelenti, ami a csapat számára igazi kis „boszorkánykonyha”. A lehetetlen azonnal megoldható, a csodák okoznak még némi fejtörést, de rajta vagyunk mindig a megoldáson. Ilyenkor azért mennek a zrikák, de állandóan bütyköljük is az autókat. A lényeg, hogy ez egy baráti közösség, s a hétköznapok stresszét is remekül oldjuk ezzel.
Szóval adott volt egy társaság, melynek tagjai elhatározták, a vagánykodást szervezett versenyek közé "szorítják"...
- Nézd, lehet hajtani az autót egészen addig, amíg el nem szállsz egy kanyarban például a város területén úgy, hogy az óra 160-nál kattan ki. Ha ilyen esetben oldalba kap a fa, és nem csak a farát éri el, tényleg gond van... No, szóval elsõként 2005-ben egy ajkai versenyzõnek voltam navigátora, akivel rallytúrában és rallysprintben mentünk egy évet . 2006-tól ellenben már én ülhetek a volánnál. Raliversenyes bemutatkozásom alkalmával Néber Tamás volt mellettem, majd onnantól már Anita a párom a verseny-Ladában is.
Így jutottunk el az írás elején leírt navigátoros történetünkig.
- Mint minden versenyzõnek, Zsoltnak is megvan a maga versenyzõi ritmusa - mondta az alaptézist Anita. - A verseny elõtt Zsolt feldiktálja a pályát kanyarerõsségekkel, amit nekem nem is kell felülbírálnom.
- Ez valójában azért lényeges, mert tudnom kell,mi van elõttünk, mi jön akkor, amikor esetleg beláthatatlan a pálya,például kanyarban vagy épp bukkanóban - fûzte hozzá Zsolt, akinél a rali-rajongás szinte teljesen áttevõdött már a gyakorlati síkra. - Egyszer még egy Veszprém Rali volt az elsõ verseny, amire elcibáltak 2001-ben s ekkor ért a fertõzés... 2004-ben egy rábaringi futamon szakadt el a cérna - vagy póráz? - és határoztam el, hogy ezt csinálni kell, onnantól pedig már nem csak szurkoló voltam. Ugyan tervben van, hogy szeptemberben a pécsi IRC-futamra lenézünk, de az az igazság, hogy ezt csinálni kell. Egyszerûen szeretünk menni, s talán az utakon eszetlenkedõ fiatalabb korosztálynak is szervezett, biztonságos körülmények közt kellene az energiáját lekötnie...

Polgár László

Videó ide kattintva látható.