Már az sem volt szokványos történés, amikor Beleznán a helyi focicsapat legényei között terelgetni kezdte a futball-labdát, s mostanra eljutott odáig, hogy a jövõ esztendõben már a 30. nõi felnõtt válogatott mérkõzésén is túl lehet. Tálosi Szabina, a szombathelyi Viktória FC hátvédje jelen pillanatban a zalai végeken pihenget, s van is mire ráhangolódnia, hiszen jönnek az újabb mérkõzések és diplomája után további szakképesítéseket szerezne a nagykanizsai születésû labdarúgó.
- Több mint tíz esztendeje annak, hogy Beleznán futballozni kezdtem, s azóta az egytemi tanulmányaimon is túljutottam - kezdte a 22 esztendõs Szabina. - A beleznaiak akkori edzõje, Domján László gondolta úgy, hogy nyugodtam lejárhatok hozzájuk, s õ volt az is, aki engem idõvel ismerettségei folytán beajánlott a szombathelyieknél.

- Ha jól tudom, a középiskolát már a vasi megyeszékhelyen kezdted...
- Tulajdonképpen már hetedik osztályos koromtól jártam fel hozzájuk a meccsek alkalmával, de miután befejeztem általános iskolás tanulmányaim, kerültem el gimnáziumba Szombathelyre. Onnan pedig már az egyetem is szinte egyenes választásként jött.
- Hogyan alakult mindeközben futballista pályafutásod?
- Amikor elkezdtem, csatárként játszottam, mára aztán belsõ védõként futballozok jó ideje a Viktóriában. Csapatunk is végig dobogós volt az eltelt tíz esztendõben (amibe bajnoki cím is belefért), szóval igazán nem lehet panaszom e téren sem.
- Mi több, idén októberben már 25. válogatottságod ünnepelhetted, melynek alkalmából Pápán, az izlandiak elleni Eb-selejtezõ elõtt köszöntöttek is.
- Akkor többünknek is gratuláltak - mivel nem csak én lettem október 22-én negyedszázados -, s valóban jó érzés volt ezzel szembesülni. Egyébként amikor válogatott pályafutásom elkezdõdött, némi elõnyöm talán volt azzal, hogy hatványozottan szem elõtt voltam, lévén az U19-es nemzeti együttesnél akkori klubtrénerem, Markó Edina dolgozott szövetségi edzõként, így a jó teljesítményem nem maradt észrevétlen. Hosszú ideig aztán két válogatottban is párhuzamosan szerepeltem, mivel - még korosztályosként - 2007-ben mutatkozhattam be a nagyoknál.
- Kínától a soproni észak-írek elleni - szintén - Eb-selejtezõ mérkõzésig tartott eddig a válogatottbeli fellépéseid sora. Hogyan tovább, értve ez alatt, vajon felmerült-e benned akár a légióskodás lehetõsge is?
- A huszonhetedik fellépésem volt a 2-2-es soproni találkozó november végén, melyen ráadásul gólt is szereztem. Itthon mindenesetre a válogatottság a nõi szakág csúcsa, innen feljebb gyakorlatilag nincs. A továbblépés valóban az lehet, ha valaki elkerül az angol vagy német elsõ osztályú bajnokságba, amire van is példa a magyar nõi labdarúgók esetében is. Viszont én szívem szerint szeretnék itthon maradni, mert jó lenne a civil életben elhelyezkedni az eddigi tanulmányaimat hasznosítva.
- S valamilyen szinten van vagy volt kapcsolatod az elmúlt évtizedben a kanizsai nõi futballal?
- Igen, hiszen a téli teremtornák alkalmával többször is voltam a nagykanizsaiakkal különbözõ helyszíneken, ahol nagyon jól éreztem velük magam. Az talán viszont valahol érthetõ, hogy egy szint után már nem lépne vissza az ember...

Polgár László