Tisztelt Gyászoló Család,
Iparostársaim, Barátaim!

Szomorú kötelességemnek teszek eleget, mikor elköszönök a megyénk iparostársadalmának nevében egy olyan EMBERTÕL, aki mondható, hogy a II. világháború után fõ szervezõje és létrehozója volt szervezetünknek, és azt 33 évig példamutatóan vezette. Lengyel Lajos, nekem Lajos bácsi búcsúztatására többen jöttek el volt munkatársai, iparostársai akik közül sokkal évtizedekig dolgozott együtt.
A teljesség igénye nélkül életének néhány mozzanatát fontosnak tartom elmondani. A költõ szavaival élve Õ is „oly korban született és élt …” életének felnõtté válásának idõszakában, amikor sok ember embertársainak farkasává válhatott. 

Származása miatt nem tanulhatott tovább, ezért kitanulta a szabó mesterséget. A „vészkorszakot” munkaszolgálatosként szenvedte végig. A felszabadulás után, mert Néki is az volt, egy lerombolt országban hozzátartozóit elvesztve hûséget fogadva a szocialista eszmének Õ is kivette részét az ország újjáépítésében. Hûségét élete végéig megtartotta.
Megnõsült, feleségével több, mint hatvan évet éltek boldog egyetértésben, szeretetben. Örömüket tetézte leányuk, majd unokája és dédunokáik születése. Nagyon büszke volt rájuk. Szinte minden beszélgetésünk során szóba kerültek életének folytatásaként.
1948-ban KIOSZ tanfolyamot végzett és belevetette magát a kisiparosok szervezésébe, az érdekvédelmi munka elõkészítésébe, hiszen az idõ tájt a kormány megszüntette az ipartestületek kötelezõ tagságát és ezért szükségessé vált új érdekvédelmi szervezet létrehozása önkéntes alapon. Munkájának errõl az idõszakáról már nyugdíjba vonulása után, az általa létrehozott megyei szövetség kérésére a rá jellemzõ precizitással hosszabb viszszaemlékezést írt, amely gerincét képezte az 1988-ban megjelent Zala Megyei Iparos Almanachnak, melybõl kitûnik, hogy nem volt könnyû az akkori társadalmi elõítéletek miatt összefogni a megye iparosságát és ellátni érdekvédelmét úgy, hogy az beilleszkedjen a gazdaság és politika rendszerébe. Ezt csak nagy elhivatottsággal lehetett megtenni. Sok idõt vont el e munka családjától, akiket nagyon szeretett. Én magam is számtalan esetben tanúja és résztvevõje voltam e közös munkának. Sokszor az egyeztetéseknek különbözõ szervekkel, hatóságokkal és persze a kemény érdekvédelemnek is. Munkáját több magas kitüntetéssel ismerték el. Iparos társai, de még ellenfelei is becsülték bátor szókimondó egyénisége miatt, mert Õ híve volt az egyenes beszédnek. Az együtt töltött évtizedek során, egy nagy-családként jellemezhetõ a megye iparossága, melynek érdekében dolgoztunk együtt, sokszor vitatkoztunk, de mindig a közösség érdekében. Õ alapozta meg a megyén belül épült szolgáltatóházak építését. Sokszor még este éjszaka is meglátogatta az építkezéseket. Egy ilyen alakalommal még éjjeliõrnek is nézték. Humorára jellemzõ, hogy nem cáfolta.
Nyugdíjba vonulása után is ameddig egészségi állapota engedte eljárt rendezvényeinkre, ahol minden esetben nagy tisztelettel fogadtuk.
Tisztelt Gyászolók!
Elköszönünk egy iparos vezetõtõl, baráttól Lengyel Lajostól. Becsületes életének csak egy részét próbáltam meg felvillantani, hogy érzékeltessem az általa, szervezetünk iparosaink részére 33 éven keresztül végzett áldozatos tevékenységét. Munkája maradandó. Emlékét õrzi az a több ezer iparos, a valamikori szakmunkástanulók, mesterek, akiket õ is tanított vagy munkája során vélük kapcsolatba került. Sokat tett a kisiparos utánpótlás érdekében. Õrizzük meg õt szívünk, agyunk egy rejtekében, mint igaz embert.
Lajos bácsi
MENJ BÉKÉVEL
(Elhangzott: Zalaegerszegen, 2012-03-18.-án az Izraelita Temetõben, írta: Goldschmied István, nyugalmazott KIOSZ titkár (Keszthely), felolvasta: Szakony Szilárd, a Zala Megyei Ipartestületek Szövetségéne megyei elnöke.)