Az azonos elnevezésû csapat Nagykanizsa és környéki középiskolásokból álló jótékonysági, nonprofit szervezet, amelynek vezetõje Nikolics Zsuzsanna. Három éve alakultak azzal a céllal, hogy ünnepek táján szeretetet és gondoskodást közvetítsenek a fiatalnevelõ, és idõsgondozó intézetekben, kórházakban azoknak is, akiknek ebbõl kevesebb jut.

Legújabb kezdeményezésük a húsvéthoz köthetõ. Összefogtak, és kis mûsorral kedveskednek a város különbözõ szociális intézményeiben élõknek. Útjuk csütörtökön 10 órakor kezdõdik az Idõsek Otthonában, majd 12 órakor a Hajléktalan szállóra és a Kórházba látogatnak, melyet egy órakor a Gyermekotthon és kettõkor a Fogyatékkal élõk intézménye követ. 

 – Ahogy megpróbálunk változtatni a nehezebb sorsú ember életén, az a sajátunkra is hatással van. Kis léptekben ugyan, de látható a változás. Ha meglátunk egy beteg embert az utcán, nem fordítjuk el a fejünket, hanem biztatóan rámosolygunk. Ha meglátunk egy drága ruhát a kirakatban, eszünkbe jut, hogy valakinek még cipõre sem telik. Ha hallunk egy összefogásról, gyûjtésrõl a városban, elkezdünk azon gondolkodni, hogy mit segíthetnénk. Bárhol szükség van egy kis mosolyra, segítségre, vagy csupán hallgatóságra, a mi csapatunk örömmel megjelenik. Reméljük, egyre többen megismernek minket, s így sokkal többet tudunk segíteni hátrányosabb helyzetû embertársainkon. Egy idézet jól kifejezi gondolkodásunkat: „Panaszkodtam, hogy nincs cipõm, míg találkoztam olyannal, akinek nincs lába.” – áll a csapat bemutatkozó összeállításában.