Cseresnyés Péter polgármester elõtt tett fogadalmuk alapján két újabb magyar állampolgárt, György Gyulát és György Katalint köszönthettük városunkban. Új honfitársainkat e szavakkal üdvözölte a polgármester a Házasságkötõ Teremben:
– Örülök, hogy állampolgársági esküjük után elõször én köszönthetem így Önöket: honfitársaim. Sokat mondó ez a kifejezés, amely összetartozást, azonos sorsot, közös hazát jelent. A trianoni határon átívelõ kapcsolatot - magyar és magyar között. A magyar országgyûlés lehetõvé tette, hogy a határon túli magyarok, a korábbinál lényegesen egyszerûbben és gyorsabban elnyerhessék az állampolgárságot. Már több mint 200 ezren döntöttek úgy, hogy szeretnék megerõsíteni kapcsolatukat az anyaországgal. Itt, Nagykanizsán pedig több mint 30-an tettek eddig esküt.
 

Önök már ahhoz a generációhoz tartoznak, amelynek tagjai szabad akaratukból döntenek, dönthetnek állampolgárságukról. Önök – szüleik, nagyszüleik generációjával ellentétben – sosem éltek a történelmi Magyarországon, mégis megmaradtak magyarnak. Nagyszüleiknek, szüleiknek köszönhetõen megtanulták nyelvünket, ismerik a hagyományokat, a magyar történelmet, és most - magyar állampolgárok lettek. Némi elégtételt szolgáltatva õseiknek, azoknak az embereknek, akik magyarnak születtek ugyan, de a történelem – vagy fogalmazzunk világosabban: a nagyhatalmi érdek – közbeszólt, és egyik napról a másikra egy idegen állam polgárai lettek.
A trianoni szégyent Európa sosem moshatja le magáról, de a 92 évvel ezelõtti gyalázat fájdalmát az önök döntése némileg enyhíti. Magyarságukat felvállalva – magyar állampolgárok akartak lenni. A nemzet így él tovább. Így egyesül, határoktól függetlenül. Lélekben, szellemileg, és mivel sokan letelepülnek választott hazájukban: fizikailag is.
Tisztelt Honfitársaim!
A magyar történelem szempontjából fontos településrõl érkeztek Nagykanizsára esküt, fogadalmat tenni. A szilágysomlyói kincs néven ismert, az ókorból származó leletegyüttesben jórészt arany ékszerek, medalionok, illetve a másodjára felfedezett leletben ezüst tárgyak voltak. Ezeket ma a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve a Bécsi Szépmûvészeti Múzeum õrzi. Szilágysomlyó régi, büszke települése a magyar ajkú embereknek. Elõször 1251-ben említették, a feljegyzések szerint a lázadó Vatától származó Csolt nemzetség õsi birtoka volt. A Somlyó-vár volt a Báthory-család õsi fészke, itt született Somlyai Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem, Báthory András erdélyi fejedelem, valamint Lászlóffy Károly szabadságharcos fõhadnagy.
Kedves Gyula és Katalin!
A sors, a történelem hosszú távon igazságos. György Gyula szülei ugyanis kétszer is voltak magyar állampolgárok, de mindkétszer megfosztották ettõl õket. Nem maguktól cseréltek hazát, hiszen õk el sem mozdultak. Sajnos, azon a generáción egyszerûen átlépett a történelem. De most, az önök esküjével talán enyhül valamelyest a lassan évszázados fájdalom, a generációs gyász. Önök most már nemcsak magyarok, hanem magyar állampolgárok is.
Amikor elolvastam az életrajzukat, egy dologban biztos voltam. Méghozzá abban, hogy példaként állítom önöket a mai, meglehetõsen szabados társadalom tagjai számára. Ugyanis 20 évesen kimondták egymásnak a boldogító igent, amely tényleg egy életre szólt, hiszen immáron 40 éve házasok: novemberben lesz a jeles évforduló, amelyhez elõre is gratulálok. Azt is tudom, hogy nem véletlenül választották esküjük helyszínéül Nagykanizsát. Itt él ugyanis nagyobbik gyermekük, Gyula, aki a nagyváradi egyetemen tanult, szamítástechnikai mérnök lett, majd Kanizsára hozta a szíve, itt alapított családot, és 2005-ben megszerezte a magyar állampolgárságot.
Kedves Gyula és Katalin!
Másik gyermekük, Judit, ma az Egyesült Államokban él és amerikai állampolgár.
Tisztelt Honfitársaim!
Példás életük talán egyik legfontosabb momentuma a mai eskü, hiszen megkapták, megszerezték azt, ami egyébként is járt önöknek. A magyar állampolgárság egyben köszönet is, hogy megõrizték nyelvünket, kultúránkat, hogy átadták azt gyermekeiknek, akik egyetemet végezve boldogulnak – most már a szülõföldjüktõl távolt.
Örülök, hogy esküjüket itt, Nagykanizsán tették le, a mi történelmi városunkban fogadtak hûséget új hazájuknak. Nagykanizsa büszke arra, hogy nemzettársaink közül sokan itt lesznek honfitársaink. Önök nem ajándékot kaptak most, hanem jogos jussukat kapták vissza.
Remélem, még hosszú idõn át lesznek büszke magyarok. Jó egészséget kívánok!