Ajándékmûsorral színesítve a napokban mutatták be Vértes Judit A tanító öröksége III. címû kötetét a Medgyaszay Házban. A könyv szereplõi az egykori kiskanizsai Templom téri, a Gépipari Technikum és a Zrínyi Miklós Általános Iskola tanítványai.
Az intézmény zsúfolásig megtelt nagytermében a megjelenteket elsõként Czupi Gyula, a kötetek kiadója köszöntötte, majd Cseresnyés Péter polgármester szólt elismerõ szavakkal a hajdani tanítóról, és az édesapjának emléket állító Vértes Judit munkájáról.

– Vértes Imre, a „hajdanvolt tanyai tanító” végakaratát teljesítette lánya, Vértes
Judit, amikor hozzálátott édesapja emlékeinek kötetbe rendezéséhez. Az elsõ könyv Csongrád megyében játszódik, ahol segédtanítóként, a pályakezdés és az akkori viszonyok nehézségeivel szembesülve Vértes Imre megtette az elsõ lépéseket – hangsúlyozta a polgármester, majd így folytatta:
– A szegvár-zsigerháti tanító késõbb Csongrádból Zalába, Letenye-Egyedutára érkezett. Gyötrelmes, de munkával teli „viharos - keserves - örömteli” évtized kezdõdött itt a család számára, amelynek krónikáját hol Vértes Imre, a tanító, hol lánya, hol levelek, hol oktatásügyi dokumentumok írják, és egykori tanítványok – azóta idõs emberek – egészítik ki és mesélik tovább a második kötetben.
A harmadik kötet pedig, amelyet most vehet kézbe az olvasó, a kanizsai évekrõl, egészen pontosan a kiskanizsai Templom téri iskoláról, a Gépipari Technikumról és a Zrínyi Miklós Általános Iskoláról szól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Legelõször talán a múltról, a múlt megismerésének fontosságáról kell beszélnem. Tudom, hogy ez a mondat, jelen idõben akár áthallásos is lehet, ám nincs benne politikai üzenet. Sokkal inkább annak igénye, hogy igenis fel kell fedeznünk közvetlen környezetünk történelmét és történetét, meg kell ismernünk azokat, akik Nagykanizsán például az elmúlt században kiemelkedõt alkottak, akik munkájukkal, életükkel hozzájárultak a város fejlõdéséhez. Ebbõl a szempontból is jelentõs és elismerésre méltó Vértes Judit tevékenysége, aki amellett, hogy méltó emléket állít édesapjának, bemutat egy kort, egy korszakot, bemutatja annak szereplõit. A múlt fakuló darabkái kerülnek elõ, és a személyes történetek egy egész közösség identitásformáló történeteivé válnak. A pedagógusi pálya, a pedagógusi lét – különféle okokból – soha nem volt könnyû. Hol a körülmények, hol a politika, hol a helytelen szabályozás nehezítette a tanítók és a tanárok munkáját, amely azt hiszem, egy társadalom számára az egyik legfõbb érték.
Nos, Vértes Imre példája arról tanúskodik: ezeken a nehézségeken túl lehet – sõt: túl is kell – jutni, hiszen aki ezt a hivatást választja és vállalja, egyfajta nemes szolgálatot is vállal, amelyben csak egy a fontos: a gyerekek érdeke, fejlõdése és jövõje.
Nos, Nagykanizsa ebbõl a szempontból (is) rendkívül gazdag város. Kiváló tanáregyéniségek generációi dolgoztak itt, akikre mind a mai napig szívesen és hálásan emlékeznek tanítványaik. Nekik, a „Vértes Imréknek” is köszönhetjük, hogy iskolavárosként, térségi központként, szellemi centrumként tartják számon városunkat.

Kedves Vendégek!

A középkori Európa keresztény szerzõi a tanár jellemzõ tulajdonságai közül az újszövetségi gondolatok jegyében kiemelték a szeretetet, és meglehetõsen sok helyütt találkozhatunk a nevelõ helyes magatartására utaló, az azt kifejtõ leírásokkal. Szent Benedek például a szerzetesei számára készített Regulákban a jó apátról azt írta: mindazt, ami jó és szent, inkább tetteivel mutassa meg, mint szóval; és míg másokat oktat, maga elvetésre való ne legyen.
Comenius pedig a tanár magatartásával kapcsolatosan arra fektette a hangsúlyt, hogy a tanár minta legyen a gyermekek számára, akiket Isten képecskéivé kell formálnia.
Nos, ez a három kötet minderre is tanít, figyelmeztet bennünket – egy olyan életút bemutatásával, amely valóban példa és minta lehet számunkra.
Az egykori néptanító leánya, Vértes Judit a tanító öröksége címû, immár három kötetes mûvet édesapja feljegyzéseire, naplójára, a még élõ tanítványok visszaemlékezéseire és saját, elevenen élõ emlékeire alapozva állította össze. A mû, a mûvek hiánypótlók. A tanítványok több int 70 évvel ezelõtti emlékeiket vetették papírra olyan színesen és elevenen, mintha tegnap történtek volna a dogok. Soraiból árad a tisztelet, a szeretet, a hála, a tárgyi tudáson túl azokért az erkölcsi értékekért, amelyekkel kedves tanítójuk útjukra bocsátotta õket. Amelyek a mai napig életük legfõbb irányítói maradtak – összegezte Cseresnyés Péter.
A már korábban megjelent elsõ két kötetet Dénes Sándor alpolgármester mutatta be. A legújabb kötet elõszavát e gondolatokkal zárja Vértes Judit: „A tanító öröksége címû könyvem harmadik kötete és melléklete édesapám (és tanártársai) pedagógus életútjának három – egymástól kissé eltérõ állomását tartalmazza. Tudom, az alkotóelemek még további kibontásra, tartalmi gazdagításra, és összehangolásra várnak. Ehhez gyûjtöm már az erõt, és keresem a segítõ, támogató társakat, és fõként a pártfogókat. Mindennek ellenére mégis örömmel bocsátom útjára több éves közös munkánk eredményét”.