Felavatták a MOL Nyrt. támogatásával készült emlékkövet a Szentgyörgyvári hegyen található egykori erõdítményhez vezetõ úton, a Romlottvárnál. A turisztikai célú tájékoztatásra szolgáló emléktáblán olvasható, hogy az egykori Botszentgyörgy várát, az itteni dombon egykor állott várkastélyt a Both-testvérek, János és András építtették 1481-ben. Az 1550-es években a török veszély miatt megerõsítették. Õrsége 1566-ban és 1575-ben a török támadást visszaverte. A várat 1577-ben császári rendeletre felrobbantották. A romokat késõbb a nép Romlottvárnak nevezte el.

Az ünnepség helyszínén elsõként Deák-Varga Dénes, a Romlottvár Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte a megjelent közönséget. Avatóbeszédében Cseresnyés Péter polgármester felhívta a figyelmet arra, hogy ez az ünnepélyes pillanat nemcsak a lokálpatriótáknak, hanem remélhetõleg a késõbbiekben, néhány évtized múlva az egész városnak jelenthet sokat, hiszen az alapítvány komoly tervekkel rendelkezik, melynek végcélja; több legyen egy turista látványosságnál a volt vár.

(További képek a galériában)

 – Legendáktól övezett helyen állunk, amit az itt élõk idõtlen idõk óta Romlottvárnak neveznek – kezdte Cseresnyés Péter polgármester, majd az egyik, korábban szájról szájra járt történettel folytatta beszédét: ez a hely egy boszniai basa, Küszük Hasszán nyaralója volt. A várkastélyban a basa rablott kincseit és foglyait õriztette. Zrínyi azonban egy alkalommal meglepte a várat, elfoglalta azt, az épületeket felgyújtatta és kiszabadította a foglyokat. Amikor a basa legközelebb erre járt, és megpillantotta a pusztulás nyomait, bánatában holtan fordult le a lováról.
Eddig szól a legenda, a valóság azonban az, hogy Both János 1480-ban kért engedélyt Mátyás királytól somogyi-zalai birtokán várkastély építésére.
1481-ben hozzá is láttak a munkához, és az adatok szerint 1506-ban használatba is vették. A várnagya Vidi Kis Mihály volt. A várról 1538-ból maradt fenn egy részletes leírás, amely szerint jellegzetes fõúri rezidencia volt. A török rablóportyák miatt palánkfallal és sáncárokkal erõsítették meg, és 1566-ban, Szigetvár eleste után, Both Gáspár vezetésével a vár visszavert egy török támadást. Két évvel késõbb Kanizsa várát csere útján a király birtokba vette, és ekkortájt kerülhetett Szentgyörgy vára is királyi kézbe. 1574-ben már királyi zsoldon lévõ õrség állomásozott itt, és a történelemkönyvek tanúsága szerint a vár és védõi 1575-ben újabb török támadást vertek vissza. 1577-ben az Udvari Haditanács által kialakított új védelmi koncepció jegyében felépítették a szentmiklósi palánkvárat, a szentgyörgyi várat viszont ezután felrobbantották.
A romokat nem használták a továbbiakban, viszont különbözõ, alaptalan legendák szövõdtek köré – török háremrõl és pálos kolostorról. Ez utóbbiról Halis István, Nagykanizsa helytörténetírásának talán legismertebb képviselõje is írt egyik munkájában.
„A város határa mellett, a mostani Szentgyörgyvári szõlõhegy területén állott a Szent Péter egyházának nevezett pálos kolostor. Az épületekbõl még látható itt-ott szétszórva néhány ezer tégladarab, melyet a nép el nem hordott építkezésekre, vagy össze nem tört kincsek keresése közben. A néphagyomány szerint a föllázadt köznép dúlta szét a kolostort és öldöste le a barátokat, mert az úri rendbõl való szerzetesek tûrhetetlenül sanyargatták a környéket, nõket raboltak, s vadászatban, rablásban és tivornyákban töltötték egész életüket. A zárda helyét a nép Romladék néven ismeri.”
Nos, e történet sem igaz – hangsúlyozta a polgármester, hiszen a mai Pogányszentpéter határában egykor állt pálos kolostort azonosítja erre a helyre.
A vár történetének ismertetése során Cseresnyés Péter utalt az 1969-ben kezdõdõ ásatásokra, melyet Müller Róbert kezdett el, majd Horváth László és Vándor László vallatta a romokat. 1976-ban feltárták a nyugati szárny területét, majd 1989-1990-ben a castellumot és a falak egy részét konzerválták.
Késõbb Cseke Ferenc tanár és a Városvédõ Egyesület életre hívta a ma is mûködõ alapítványt. Ez a civil szervezet azon munkálkodik, hogy a mûemléki védettséget élvezõ romok méltó módon õrizzék és hirdessék a vár, és ezzel együtt Kanizsa dicsõségét.
Végezetül a polgármester említést tett arról is, hogy a közelmúltban civilek és önkéntesek kitakarították, rendbe tették a területet, az emlékkõ avatással pedig remélhetõen örök mementót állítunk a városunk egyik fontos jelképének, az egykori Romlottvárnak, hisz ahogyan az internetes blogokból, bejegyzésekbõl kiderül, sokan emiatt érkeznek ide, hiszen kíváncsiak a múltunk egy aprócska darabjára.
Az avatóbeszédet követõen Deák-Varga Dénes és Cseresnyés Péter emléklapot és a vár történetét bemutató kiadványt adott át mindazoknak, akik a terület rendbetételénél közremûködtek, és hozzájárultak az emlékkõ elkészítéséhez. Végül Dr. Vándor László régész, történész, nyugalmazott múzeumigazgató kíséretében megtekintették az építészeti unikumként ismert 23 méter mély várkutat és a feltárt romokat.
Bakonyi Erzsébet