– Gondolom, már számos terv is megérlelõdött Önben a lap további mûködése kapcsán…
– Mint mondtam, Nagykanizsa jelenléte a lapban ma sem megoldott teljesen, pedig számos erõfeszítést tettek ebbe az irányba a lap szerkesztõi. Legfontosabb feladatomnak tartom, hogy ezen változtassunk. A jelenlegi szerzõk –akik több-kevesebb rendszerességgel szerepelnek a lapban– köre az utóbbi években sajnos, nem változott: Pék Pál, Lehota János, Lehota M. János, Kardos Ferenc, újabban Lukács Zsolt mûfordító, akivel számolni lehet. Sajnálatos, hogy fiatal szerzõk nem jelentkeznek, sem irodalmi, sem szakmai téren. Véleményem szerint az elszármazott tehetségekre is több figyelmet kellene fordítani. Többször felmerült egy Hevesi Sándor-konferencia szükségessége is, ám ennek megszervezése komoly szellemi és anyagi ráfordítást kíván, amire eddig nem futotta. Továbbra is kiemelten szeretnénk kezelni a vizuális mûfajokat, elsõsorban a képzõmûvészetet. Többször írtunk a kendlimajori nemzetközi mûvészteleprõl, a Ludvig Zoltánnal készült interjút decemberi számunkban közöljük. Lehota János korábban méltatta Rétfalvi Sándor szobrászmûvész életmû albumát. Most ötödik számunkon dolgozunk, amely a Nõ, a nõi princípium és az esélyegyenlõség jegyében készül. A tematikus szám Zalaegerszeg uniós pályázatához kapcsolódik, amelyet október 12-én Brüsszelben mutatunk be – ebben is helyet kapnak kanizsai szerzõk és a városhoz kötõdõ interjúalanyok.

Horváth Attila