Amikor Fanni és Csaba kiléptek a börtön kapuján, fellélegeztek. Jobb a szabadlevegõn! – mondták ki önkéntelenül. Ugyan nem féltek a bezártságtól, de maguk mögött hagyva az intézményt, megkönnyebbültek.

A pszichológia iránt érdeklõdõ Sárempek Fanni, a Batthyány Lajos Gimnázium 12. F. osztályos tanulója menet közben úgy érezte, kíváncsiságból eltöltene bent egy hetet, de hamar elhessintette a gondolatát, mondván, jobb a szabadság, és megterhelõ lehet minden nap ott dolgozni.

 Põcze Csaba, a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium Cserháti tagintézményének 12. D-s végzõs tanulóját az idegenforgalom érdekli. Õ próbaképpen sem vonulna be egy hétre. „Zavart a sok rács, õrök nyitottak-zártak mindent, és a rabok sem tûntek kedves embereknek. Bejutni és kijutni onnan, lehetetlen.” – állapította meg a hat méter magas fallal körbezárt sok szép épületrõl, hisz õ fõleg a biztonsági elõírásokat kísérte figyelemmel. Szigorú ellenõrzésen estek át, és az õröket, a kamerákat nem lehet kijátszani. Az elitéltekkel nem beszélhettek, amúgy nagy bátorság kellett volna ahhoz is, hogy odamenjenek hozzájuk. – mesélték börtön-élményeiket, melyhez egy önkormányzati pályázatnak köszönhetõen jutottak jelentkezés alapján.

Kissné Soós Renátától, a Gyermekjóléti Központ vezetõjétõl megtudtuk: a Családsegítõ és Gyermekjóléti Központ nagykanizsai középiskolásoknak tanulmányutat szervezett a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe. A projekt neve: ”Mi a pálya? - Jövõnk az ifjúság II.” A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
A látogatás célja az volt, hogy bûnmegelõzési és nevelési célzattal az adott korosztály elõtt is kitáruljon a szigorú fegyintézet kapuja, amely emlékezetes, egyben elrettentõ példaként is szolgálhat. A diákok életében a közösségi szocializáció, az iskolarendszeren kívüli élményszerû közösségi programok meghatározóak. A látogatás alkalmával megismerték a fiatalok a büntetés-végrehajtási intézet szakmai programját, és betekinthettek a fogvatartottak mindennapi életébe. Ez a látogatás alkalmas lehet arra is, hogy a fiatalokat részben visszatartsák a bûncselekmények elkövetésétõl, másodlagos hozadéka pedig, hogy a fiatalok pályaválasztását az adott terület felé orientálja. A tanulmányúton 30 fõ, 22 diák és 8 szakember vett részt.
A két fiatal arra volt kíváncsi, mennyire tér el a valóságtól a filmekben látott börtönvilág. A 800 férõhelyes intézményben 700-an raboskodtak, közöttük 10 nõ volt. Az ország keleti részébõl érkeztek, de gyakran elõfordul, hogy közelebb kérik magukat a családjukhoz. Tulajdonképpen a társadalom kirekesztettjeivé váltak ezek az emberek. Sok pszichológus dolgozik azon, hogy felkészítse õket „vissza az életbe”. És ahogyan kísérõjük, a százados úr mondta, az a céljuk, hogy jobb emberként menjenek ki.
„Jártunk egy cellában is. A 3 ágyas szobák mindegyikében van mosdó, tv, padlófûtés. Ezen lepõdtem meg a legjobban. Még nekünk sincs otthon. – magyarázta Fanni. Olyan volt minden, mint a filmekben, csak annál is modernebb. Eredetileg nem börtönnek épült, hanem egy laktanyát alakítottak át magántõkébõl börtönné. A benti életkörülmények újdonságnak számítottak a raboknak, mert általában a szegényebb életkörülmények között élõk kerülnek oda. Igazából szeretnek ott lenni, hiszen mindig van meleg étel, tisztaszoba, és a büfében is vásárolhatnak.”
– Engem mindig érdekelt a gumiszoba. – vette át a szót Fannitól Csaba. Nem kényelmesen, de mind a harmincan befértünk a dühöngõbe, ami úgy rugózott velünk, mint egy légvár. Minden szabályozva van a rabok számára. A sétának is meghatározott az ideje, bármilyen hideg van odakint. Rendelkezésükre áll könyvtár, színházterem, ahol misét is tartanak. Tanulhatnak, és akár a diploma megszerzéséig is eljuthatnak, de nagy arányú a 8 általánost be nem fejezettek száma közöttük. Mûvészeti képzést is biztosítanak a számukra, festhetnek, kerámiázhatnak, sõt pénzt is kereshetnek. Szemétválogatásért havonta 15 ezer forintot kaphatnak. Tarthatják a kapcsolatot a hozzátartozóikkal, havi egy alkalommal fogadhatnak egy órára négy családtagot. Telefonálhatnak is, de a telefonjukat lehallgatják, és a csomagjaikat ellenõrzik.
S hogy mit tartanak a legnagyobb bûnnek a rabok? Ha valaki pedofil. Még a börtönõrökkel is jobban megbékélnek, mint az ilyen bûncselekményt elkövetõkkel – jegyezték meg egyszerre.

B.E.