Díjkiosztó gálamûsorral, eredményhirdetéssel zárult a X. Kárpát-medencei „Csengey Dénes” Vers- és Prózamondó Verseny. A Honvéd Kaszinó Tükörtermében megjelent
versmondókat, családtagjaikat és az érdeklõdõket elsõként Farkas Tibor, a KKK igazgatója és Halmos Ildikó, a Honvéd Kaszinó igazgatónõje üdvözölte. Köszöntõbeszédet Cseresnyés Péter polgármester mondott aki így kezdte:

Csengey Dénes nevét viseli ez a rendezvény, amelyet két évtizeddel ezelõtt a vers ünnepének szántak a szervezõk. Ez a seregszemle emléket állít egy olyan kortárs prózaírónak, aki tragikusan fiatalon távozott közülünk. Csengey Dénes ugyanis halálakor, 1991 tavaszán mindössze 38 éves volt.

További képek a galériában.

Arra az íróra és gondolkodóra emlékezünk, akit egyaránt foglalkoztattak a hazai és a határainkon túl élõ magyarság, valamint az országhatáron belül élõ nemzetiségek problémái. Annak az embernek állítunk emléket, aki aktív szereplõje volt a magyar átalakulásnak, és egyik vezéralakja a nyolcvanas évek közepétõl kibontakozó ellenzéki szellemi mûhelynek.
Volt õ autószerelõ, gépkocsirakodó, biztosítási ügynök, segédmunkás, képesítés nélküli tanító és üzemi népmûvelõ is, majd elvégezte a magyar-történelem szakot, de csak azért, hogy ne álljon be a sorba: szabadfoglalkozású író lett, a ’80-as évek közepén Zalába, Keszthelyre költözött, késõbb részt vett a magyar politikai ellenzék monori találkozóján, majd 1987-ben, a lakiteleki találkozó után, kilencedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot.
1989. március 15-én, az ellenzéki tüntetésen, jelképesen lefoglalta a Magyar Televíziót. 1990-tõl tragikus – és akkoriban sok találgatásra okot adó – haláláig az MDF országgyûlési képviselõje volt.

Ez a rövid életrajzi áttekintés talán felvillantja a mûvész és közéleti ember életének néhány fontosabb részletét, de a lényeget, a szellemiséget nem mutatja, nem mutathatja meg. Ehhez talán idézzünk tõle egy, azóta szállóigévé vált mondatot. Csengey Dénes több mint két évtizede üzente határozottan országhatáron belülre és túlra, hogy: „Európába, de mindahányan!” Ez az egy mondat a nemzet politikai programja, a határok feletti békés nemzetegyesítés egyik tételmondata lett.
A Csengey Dénes nevét viselõ verseny pedig – méltó módon a névadó szellemi örökségéhez – hozzájárult és hozzájárul ehhez a folyamathoz. Hiszen a Kárpát-medencei vers- és prózamondók találkozóhelye, a magyar szó, a magyar vers, a magyar próza ünnepe lett a kanizsai rendezvény. Úgy mentünk Európába, hogy közben megtartottuk, megõriztük, ápoltuk nagy kincsünket, a nyelvünket s a kultúránkat.

Talán nem árt felidézni, hogy a versenyek története röviddel Csengey Dénes halála után, a 90-es évek legelején kezdõdött. Nagykanizsán már akkor is pezsgõ versmondóélet volt, köszönhetõen elsõsorban az akkori Tungsram versmondó körnek. És hasonló mûhelyek mûködtek az ország több pontján, valamint Fel- és Délvidéken, Erdélyben, amelyek akkoriban nem kaptak, még nem kaphattak kellõ figyelmet.
Ez a nemes versengés ezt – vagyis a figyelmet - hozta el, ezt teremtette meg. És persze új értelmet adott a határon túli magyartanárok áldozatos munkájának is, akik a nehéz körülmények között is a magyar irodalom ismeretét, szeretetét plántálták tanítványaikba.
Még emlékszem, másfél évtizede az úgynevezett szakmában kisebb értetlenség fogadta a kanizsai kezdeményezést. Néhány hangadó megkérdõjelezte, hogy lehet-e, szabad-e Nagykanizsáról ilyen méretû versenyt szervezni. És akadtak olyanok is, akik akkor értetlenül álltak a névadás elõtt, azzal érvelve, inkább egy klasszikust, egy „történelmi nevet” kellett volna választani.
Nos, a kétkedõknek, az ellendrukkereknek ezúttal sem lett igazuk.
A Csengey-verseny ismert, elismert és rangos esemény lett, amelynek híre messze száll a Kárpát-medencében. És képletesen megfogalmazva: messze száll a hang is; Karinthy, Reményik, Vörösmarty, Wass Albert és Dsida Jenõ hangja. A szellemvilágból ránk tekintve tudják õk is: így élnek tovább, így lehetnek velünk – utat mutatva és néha korholva a kései örökösöket.

Köszönet illeti a szervezõket, a résztvevõket, a felkészítõket, hiszen munkájuk, fáradozásuk, lelkesedésük eredményeként csendül a magyar szó szerte a Kárpát-medencében. Bízom abban, hogy ez így is marad. Ehhez kívánok mindenkinek hitet, erõt, elszántságot!

 A Gál Tamás színmûvész, Juhász Judit, a Nemzeti alapítvány elnöke, Schmidt István Radnóti-Díjas rendezõ és Tóth Géza színmûvész-rendezõ (Kaposvár) alkotta zsûri elnöke, Vándorfi László, a Veszprémi Pannon Várszínház igazgatója értékelésként elmondta, az idei szavalóverseny volt a legszínvonalasabb, különösen a felnõtt kategória versmondói állították nehéz helyzetbe a zsûrit. Ne felejtsék el – szólt közönséghez, hogy a szavalóverseny névadója, Csengey Dénes ki volt. Végül megköszönte valamennyi felkészítõnek és az elõzsûriknek, hogy ilyen remek színvonalú versenyben volt részük, és gyönyörködhettek a versmondók tehetségében és jó ízlésében.

 Versenyeredmények:
Ifjúsági kategória: I. helyezett: Paál Péter (Lendva), II. Szurcsik Ádám, III. Baj Bianka.
Felnõtt kategória: I. Tóth Péter, II. (megosztott): Ságiné Nagy Tímea és Szépligeti Mátyás III. (megosztott): Kiss László és Jánosi Márton
Szépkorúak kategóriája: I. Oroszné Gyulai Zsuzsanna, II. Mach András, III. Orbán Júlia.

 B.E.