A Holocaust 68. évfordulóján a Nagykanizsáról és környékérõl elhurcolt áldozatokra emlékeztek a zsinagógában és az izraelita temetõben.

A nagyszülei révén nagykanizsai kötõdésû Gerendás Péter elõadómûvész énekével és gitárjátékával vette kezdetét a megemlékezés, majd Dr. Székely István, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke felolvasta Dr. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének levelét, tolmácsolva a gyászistentiszteleten jelenlévõknek együttérzését és soha nem múló fájdalmát, amelyet mindnyájan éreznek elpusztított hozzátartozóikért.

(További képek a galériában.)
 

Megnyitó beszédét a Zala címû lap 1945. április 28-ai számából vett idézettel fejezte be a helyi elnök: „Ma egy esztendeje, hogy Nagykanizsán, reggel 4 órakor Magyarország minden más városát megelõzve, megjelentek azok a sárga plakátok, amelyben kimondták több mint 3000 zsidó halálos ítéletét. Bírói ítélet nélkül büntetlenül indultak el arra az útra, ahonnan eddig csak nagyon kevesen tértek vissza. Egy esztendõvel ezelõtt csörtettek végig az utcákon a nagyszájú senkik, a kényes és nem kényes rablók, várva a zsákmányt azoktól, akik talán egy egész életen át való munkában sem szereztek többet, mint egy otthont. Nagykanizsa volt a legelsõ és így az útmutató. Súlyos tudat ez mindenkinek, aki itt született, itt élt, aki ennek a városnak szívta levegõjét. Mert egy bizonyos: városnak ennél mélyebbre süllyedni nem lehetett.”
A gyászistentiszteletet Verõ Tamás rabbi és Zucker Immánuel kántor tartotta, majd a jelenlévõk elhelyezték az emlékezés köveit a fõbejáratnál. A megemlékezés az Izraelita temetõben zárult.