Nem tiszteletlenség a sokezer hõsi halott iránt, akikre a most megtisztított 20-as honvédszobor emlékeztet, ha küzdelmük vidámabb mozzanatára is emlékezünk. „Nézzétek, fiúk, valamennyi népfölkelõnek pipa van a szájában, s az ezredesük megy legelöl!” – álmélkodott rohamukon a szomszéd alakulat tisztje. És az öreg kezében ütésre emelt puskatus sem szobrászi közhely, még ha híres párja, a székelyudvarhelyi Vasszékely mozdulata is hasonló. Valóban ez volt közelharcban a legcélravezetõbb. Anélkül, hogy a talapzat feliratát – Dalolva mentek csatáról csatára – megváltoztatni akarnánk, megfontolandó, amire egyik olvasónk figyelmeztet. Ezek a 20-asok is elmondhatták volna, amit elõttük és utánuk is soknemzedéknyi magyar: Nem akartuk ezt a háborút, de ha ránk kényszerítették, becsülettel végigverekedjük.