Június 15-én, pénteken 17 órakor az ’56-os emlékkertben, a kopjafánál emlékezik a Nagykanizsai Polgári Egyesület a forradalom utáni megtorlás áldozataira és – „a gyilkosokat néven nevezNI” nagygáspári parancsát teljesítve – ezeknek a nemzetünk ellen elkövetett bûnöknek az elkövetõire. Ünnepi beszédet Dénes Sándor alpolgármester mond. Esõ esetén a Medgyaszay Ház elõtere a helyszín.

Gyõzelemre rendelt az a nép, amelyiknek olyan fia van, akinek még a hamvaitól is félnek. – A minap Kövér Lászlótól hallott szavak bizonnyal érvényesek a 301-es parcellában nyugvókra is. Közülük volt, akinek sírját lovasrendõrökkel tipratták, hogy nyoma se maradjon. Mást arccal lefelé földeltek el, a hozzátartozókat pedig több mint harminc évig elkergették halottjaiktól.

 Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai kivégzésének napja elõtt megdöbbentõ újraolvasni az 1989-es újratemetéskor mindössze 26 éves fiatalember – Orbán Viktor – ma talán még idõszerûbb szavait: A ma vállunkra nehezedõ csõdtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelybõl most újra megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tõlünk – mai fiataloktól – a jövõnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezõ húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik. …
Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni. Emlékezzetek: 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a párt napilapja, a Szabad Nép öles betûkkel hirdette címlapján: Soha többé! Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s keretlegényeivel békés, fegyvertelen tüntetõk közé lövetett. Két év sem telt el, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló koncepciós perekben ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük saját elvtársait. Mi nem érjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelezõ ígéretével, nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt, ha akar, se tudjon erõszakot alkalmazni ellenünk.
Magyarország január 1-jén életbelépett Alaptörvényének átmeneti rendelkezései a jog egyértelmûségével szólnak: A mai magyar jogállam nem épülhet a kommunista rendszer bûneire.
Azt mondják, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek jelentõsége csak szimbolikus. Bízzuk ezt a jogászokra! Majd kiderül, milyen eszközeink vannak arra, hogy kikényszerítsük a megkésett jóvátételt. Félek, ezek az eszközök korlátozottak, de a jóvátétel nem csupán anyagi lehet. Sõt, a szimbolikus sokszor fontosabb, mert így válhatunk végre szabaddá. “Az igazság szabaddá tesz” – üzenem innen a magyar nemzetnek. (Witt-ner Mária az átmeneti rendelkezések vitájában 2011. december 1-jén.)