Polgár József: Tovább az úton címû kötetét a Honvéd Kaszinóban mutatták be. Az íróval Halmos Ildikó, az intézmény igazgatója beszélgetett. Dr. Polgár József immár hetedik könyvét vehettük kezünkbe az idei könyvhéten. 2005-tõl 2012-ig minden évben jelentkezett kiadásra szánt írásaival, melyek kezdetben hosszabb-rövidebb elbeszélések, pontosabban kisprózák voltak, majd regények következtek. Közülük legutóbb a Tomboló hormonok címen.

Mostani könyve tizenöt történetet beszél el. Elsõ pillantásra egymástól különbözõ meséjû, helyszínû, idejû jelenetek követik egymást. Az elsõ címe: Séta Nagykanizsán, melyet Halmos Ildikó olvasott fel a bemutató közönségének.

– Az élet és a történelem naponkénti száz és száz lehetõségébõl kiemelkedik egy, még inkább az író kiemel egyetlen egyet. A tegnapi és a mai szülõváros – Nagykanizsa – látnivalói ifjúkori és felnõttkori szemmel nézve, a látottakat egymásra vetítve, és a képeken elmélkedve. Egészen addig, míg a szemlélõdés, a szemlélet a „mennyire szeretlek téged” érzésévé nem változik” – írja az Utószóban Márkus Ferenc.

 A nagykanizsai séta így kezdõdik: „Tavaszi szombat délután volt. A nap már lefelé araszolt, így az észak-dél irányú utcákban a nyugati oldal házai beárnyékolták nemcsak az ellenoldal járdáit, hanem sziluettjüket rajzolták a szemközti házsorra. A lemenõ nappal szemben álló építmények fürödtek a sárgás, bágyadt, langyos, télen szûkösen mért napsugarakban. A város megpilledt; elült a hétvégére készülõ zajos forgatag, a péntek délután feszített, ideges vibrálása. A szombat délután az igazi hétvége, mindenki leereszt, ráérõs tempóban végzi a kitûzött feladatokat, az elképzelt programokat.
Z. koraesti sétájára, megfogalmazása szerint „lójártatásra” indult. Kilépett az utcára. Kellemes, északi szellõ simogatta arcát. Megindult a városközpont felé. Mióta tudta az eszét, sokszor megtette ezt az utat. A centrum egy kilométerre lehetett…”.

B.E.