Évrõl évre, ilyenkor júniusban ajándékkal lepi meg városunkat a Piarista Diákszínpad. Véletlen-e, hogy a Nemzeti Összetartozás napja közelségében tavaly Tamási Áron, idén Sík Sándor drámájával szólnak nagyon is idõszerûen magyarságunkról?

Három éve Jó lesz magyarnak lenni cimmel Szent Istvánkor már idéztünk több szívbemarkoló monológot a méltó utódot, mûve folytatóját keresõ öreg királytól. Most se adhatjuk alább: „Az Isten nem engedheti meg, hogy az én népem szíve meg ne nõjjön! Mért hozta volna ide messze Keletrõl a magyart, mért adott volna országot neki, mért küldött volna bölcs Gézát, mért ültetett volna engem ide a tüzes trónra, ha nem akarna velünk valami nagyot! Nem értitek, kicsinyhitûek?” – próbálja meg a lehetetlent, Vazult felnöveszteni a feladatra. Végül fiától tanul, ráébred a felajánlás értelmére, amikor Ilonát, Imre özvegyét hallgatja: „Nekünk balgáknak kellett lennünk a Krisztusért... Mert, látod ... Imre azt mondta ... hogy õ nem tud segíteni a magyarokon. Hogy ember nem segíthet... És azt gondolta, hogy kell tenni valamit, ami ... ami...hogy magunkra kell húzni az Isten kezét... Kényszeríteni kell az Istent... hogy õ segítsen.” (Sík Sándor: István király 1934. Szent István Társulat.http://www.ppek.hu/konyvek/ssistv01.txt)
A címben felsoroltak jutottak elõször eszembe, amikor az elõadás értékeit próbáltam számbavenni. Köszönetünk egyaránt illeti a rendezõt: Kereszty Ágnes tanárnõt és a Rachler Áron (István), Dernánecz Daniella (Gizella), Nagy Viktória (Ilona), Rafael Mózes (Vazul), Varga Odett (Gyöngy), Bognár Bence (Péter), Szalay András (Aba), Kovács Sándor József (Buda), Csikós Márk (Sebös), Haracsi Richárd (Szalók), Oláh Norbert (Gellért), Mezriczky Marcell (Walter), Sali Patrik és Koós-Hutás Sebe (Ajtónállók) valamint Farkas Viktória (Magyarok Nagyasszonya) összetételû szereplõgárdát. Kíváncsian várjuk a folytatást.
 

P.J.