Magyarország és négy szomszédos állam közös védett területet jelöl ki a Duna, a Dráva és a Mura mentén. A horvát szakaszon ugyanakkor folyószabályozási tervek veszélyeztetik a természetes állapotokat - írja a greenfo.hu. A teljes cikk fotókkal itt érhetõ el.

Az Ausztria, Horvátország, Magyarország, Szerbia és Szlovénia területén átfolyó Dráva, Mura és a kapcsolódó Duna-szakaszok Európa egyik legfontosabb folyóvízi természeti területét képezik, és csodálatos élõvilágnak adnak otthont. A folyók és árterük által alkotott 700 km hosszú és több, mint 800 000 hektár területû „zöld öv” kiemelkedõ természeti értékeket hordoz. Elõfordul itt többek között a csermelyciprus, a rétisas, a fekete gólya, a kis csér, a vidra és a vízisikló. Az ártéri erdõk változatos élõvilága, a holtágak és a kavicszátonyok egyaránt különleges adottságai a három folyó érintett szakaszainak.

Az ártéri területek megõrzése nem csak természetvédelmi, hanem árvízvédelmi szempontból is fontos: ha a folyók nincsenek szûk gátak közé szorítva, hanem kapcsolatban maradhatnak az árterükkel, akkor kisebb az esélye a pusztító árvizeknek. Tibor Mikuska, a Horvát Madár- és Természetvédelmi Egyesület szakértõje elmondta, hogy néhány éve nagy károkat okoztak az áradások Csehországban és Magyarországon – a magyar-horvát-szerb határvidéken viszont a megmaradt árterek miatt nem okozott problémát a magas vízállás.

Az elmúlt 20 évben mind az öt érintett ország természetvédelmi területeket jelölt ki a térségben – mondta Arno Mohl, a Természetvédelmi Világalap (WWF) osztrák irodájának munkatársa egy nemrégiben Horvátországban tartott sajtótájékoztatón. Ugyanakkor különbözõ kezelések vannak érvényben ezeken a területeken, így nem érvényesülnek egységesen a természetvédelmi elvek. Ezen fog segíteni az országok között most kialakuló kooperáció. Az együttmûködésnek az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által tervezett Mura – Dráva – Duna Határokon Átnyúló Bioszféra-Rezervátum fog keretet adni (a bioszféra kifejezés a Föld élõvilágnak otthont adó részét jelenti). Az ennek létrehozásáról szóló szándéknyilatkozatot 2011. március 25-én írták alá az öt érintett ország illetékes miniszterei. „A létrejövõ rezervátum Európa legnagyobb vízi bioszféra-rezervátuma lesz, és az elsõ a világon, amelyet öt ország közösen hoz létre” – jelentette ki a dokumentum aláírása után Andreas Beckman, a WWF Duna-Kárpátok programjának igazgatója. Az UNESCO jelenleg öt bioszféra-rezervátumot tart számon Magyarországon, ezek: az Aggteleki, a Pilisi, a Fertõ-tavi, a Hortobágyi és a Kiskunsági Bioszféra-rezervátum. Legutóbb 1980-ban kapta meg magyarországi helyszín a címet, akkor a pilisi térség szerezte meg a rangot. Idén július folyamán várhatóan kijelölik az új rezervátum Magyarországra és Horvátországra esõ területét. A leendõ bioszféra rezervátumban kulcsszerepe lesz az ökoturizmus meghonosításának, így a helyiek számára is elõnyös lesz a terület új státusza.

Sajnos rontja az összképet, hogy a Duna teljes hosszának legjobban megõrzött árterébõl egy több, mint 50 km-es szakasz pusztító és a jogszabályokkal ellentétes szabályozó munkálatok áldozatául eshet – hívták fel a figyelmet június végén Osijek (magyar nevén Eszék) városának közelében nemzetközi és horvát civil szervezetek. A tervek célja a hajózhatóság javítása és az árvízvédelem. A munkálatok a horvátországi Batina (Kiskõszeg) falu, illetve a Duna és a Dráva összefolyása közötti, Szerbiával határos térséget érintenék, beleértve a világhírû Kopácsi rét Natúrparkot is. A WWF, az EuroNatur, a Zöld Osijek és a Horvát Madár- és Természetvédelmi Egyesület képviselõinek elmondása szerint a szabadon folyó és kanyargó Dunát a hatóságok összeszorítanák egy szabályozómûvekbõl, sarkantyúkból (kõszórásokból) és gátakból álló fûzõvel, súlyosan veszélyeztetve 500 négyzetkilométernyi fajokban gazdag vízjárta területet.

A Horvátország – Szerbia – Magyarország háromszögébe esõ terület mintegy 300 madárfaj, köztük a rétisas és a fekete gólya, számos emlõs, például a hód és a vidra, illetve kétéltûek és hüllõk paradicsoma. A Duna-delta után ez a folyó legfontosabb hal-szaporodó helye és olyan ritkaságoknak ad otthont, mint a majdnem kipusztult sima tok.

A civilek állítása szerint a Horvát Belföldi Vízi Utak Intézete ellentmondást nem tûrve népszerûsíti a Dunát csatornázott folyómederré alakító terveit, figyelmen kívül hagyja az összes súlyos ökológiai következményt, és semmibe veszi Horvátországnak a térség nemzetközi védelem alá helyezésére irányuló, tiszteletre méltó erõfeszítéseit.

A Horvát Környezet- és Természetvédelmi Minisztérium 2011 októbere óta foglalkozik a projekt környezeti hatástanulmányának értékelésével. 2012 februárjában a tanulmány, melyet ugyanaz a cég készített, amely a terveket kidolgozta, a következõ megállapítást tette: a Duna csatornává alakításának „nem lenne jelentõs hatása a környezetre, és elfogadhatónak tekinthetõ”. A civilek szerint ezen állítás félrevezetõ, és a tények égbekiáltó eltorzítása. Szerintük a Duna bármilyen szabályozása a természetes folyómeder mélyülését okozná, és lejjebbre kerülne a vízszint – ami visszafordíthatatlan károkat okozna a természetben, az élõvilágban és a tájban, de negatívan érintené az erdõgazdálkodást, a mezõgazdaságot és az ivóvíz-ellátást is.
 

Bajomi Bálint/greenfo.hu