Még hogy nincsenek csodák, legalábbis a sportban! A magyar jégkorong válogatott A-csoportba jutásával maximálisan bizonyította, hogy semmi sem lehetetlen, pedig a sportág hazai feltételeinek ismeretében erre épeszû ember aligha számíthatott.

Tulajdonképpen az egész ott kezdõdött, hogy az õs még a 90-es évek kezdetén odaadta belépõjegy gyûjteményét, melyben volt néhány kisstadionbeli biléta is a 70-es évek elsõ felébõl. Az egyiken az alábbi felirat: FTC – Besztercebánya 6:2, vagyis egy csehszlovák csapat elleni gyõzelem díszelgett. Majd már az egyetemi évek alatt a BS-ben, illetve a Székesfehérvárott rendezett rendre telt házas bajnoki döntõk jöttek, no és a tíz esztendõvel ezelõtti pesti C-csoportos világbajnokság – melynek „sörmeccsei” alatt a sportcsarnok legfelsõ soraiban simán fel lehetett készülni egy pszichológia szemináriumra is. Ez persze nem fordulhatott elõ a mindent eldöntõ magyar-román meccsen, mely elõtt és után több mint 8500 ember zengte a Himnuszt, s kell-e mondani, a magyar gyõzelem feljutást ért a B-be. Aztán a pozsonyi Téli Stadionban a Slovan mecscsei, köztük az európai óriás – orosz Metallurg Magnyitogorszk elleni, majd tízezres, táblás házas Európai Jégkorong Liga összecsapással. Mind-mind egy olyan sportág emlékképei, melyben a dinamika, erõ, (néha kellõ agresszivitás), látványosság és gyorsaság dominál. Egyszóval a XXI. század ismérvei, igaz a jégkorongban ez örök jelzõ, hiszen ezt már a 80-as évek CCCR feliratú mezében virító válogatott elõadásaira is elõszeretettel rásütötték…

S ami a legmeglepõbb, alkalomadtán itt Kanizsán is elõkerültek a botok és korongok, ha az évszaknak megfelelõen a Csó-tó vize befagyott. Arról már nem is beszélve, hogy vannak a városban olyanok, kik a világháló segítségével kóstolnak bele az észak-amerikai NHL küzdelmeibe, légkörébe. Hogy miként? Hajnali fél háromkor csörög a vekker, irány a gép, hiszen a világot körbejáró viadalon következik például a New York Rangers – Pittsburgh Penguins meccs – szimulátor-játékon…

Polgár László