A demagógiának és a „minden jóban keressünk valami rosszat” mentalitásnak, úgy látszik, nincs határa. A város többsége szemmel láthatóan örül a megújult belvárosnak, esténként egyre többen sétálnak, beszélgetnek a megszépült, átalakult Erzsébet téren, ahol olyan polgári miliõ alakult ki – mûtárgyakkal, látványelemekkel, a parkosítással, valamint a teret benépesítõ kanizsai és... távolabbról jött emberekkel -, amely büszkesége Nagykanizsának - írja facebookos bejegyzésében Cseresnyés Péter Nagykanizsa polgármestere.

Túlzás nélkül mondhatjuk: mérföldkõ ez a beruházás a város életében, amelynek hatására, az önkormányzat és a helyi vállalkozók akaratából és szándéka szerint, ismét benépesülhet a belváros. Ami túl az érzeten és a látványon, forgalmat generálhat, segítve a boltok, üzletek és vendéglátóhelyek gazdasági stabilitását.

Az öröm helyett azonban egyesek – tudom, kevesen vannak, de nagyon hangosak – igyekeznek elrontani a 1,5 milliárdos beruházás felett érzett örömet és pozitív hangulatot. Azt duruzsolják a szökõkút játékában gyönyörködõk, a padokon szemlélõdõk fülébe, hogy bizony ezt a pénzt munkahelyteremtésre kellett volna költeni.

Bízvást mondhatom, arra költöttük volna – ha arra lehetett volna. Az Európai Unió ugyanis nem a települések kívánságlistája alapján ad támogatást, hanem a saját maga által meghatározott célokra. Most a városrehabilitáció volt az a cél, amelyre jelentõs összeget, közel egymilliárd forintot lehetett megszerezni Brüsszeltõl. És látva a végeredményt, valamint bízva a pozitív hatásban, azt mondom: megérte belevágni. Már csak azért is, mert másfél évig nagyon sok kanizsai vállalkozónak és munkavállalónak teremtett ez a fejlesztés biztos megélhetést. Vagyis a belváros felújítása a munkahelyteremtést is szolgálta.

De visszatérve az álságos hangokra. Egyik ismerõsöm fogalmazta meg a következõ, találó példát erre a helyzetre, amit ajánlok mindenkinek a figyelmébe. Ha az ember szegény is, ha éppen csak párizsi van otthon, de jön valaki, és azt mondja: adok neked új bútort és hûtõt, vajon van-e olyan, aki nem fogadja el?...