Díszburkolat. Sok sétáló ember. Egy kupacban fekete pólós, bakancsos fiatalok. Mi lehet középen? Odakényszerít a kíváncsiság a közelbe. Beszélgetnek. Közöttük füst száll, Mit száll, gomolyog. Mind bagózik, középen pedig a csikkbilis szemetes. Hmmm…

Még egyszer jól megnézem, hogy higgyek a szememnek. Máris lazulnak az elõítéletek. De hopp, jó tíz méterre egy fiatal pár közeledik. A fiú kezében vagy fél szál cigi. Meg kell állnom. Most vajon mi fog történni? Kaján mosollyal a szájam szélén, utánuk eredek. Megállnak a szökõkútnál. A leányzó marad, a fiú a templomajtó felé sétál. Aztán továbbmegy. Na, most! Még tovább sétál, nézelõdik. Talán most! Már biztosan égeti a csikk a körmét. Majd határozott léptekkel a padok felé tart, a szemetes oldalán elnyomja a csikket, azt beledobja, s visszamegy a lányhoz. Már kezdek hinni a szememnek. És nincs minden elveszve! Mindezt Pécs sétálóutcáján láttam. S meri valaki állítani, hogy a kanizsaiak alávalóbbak?
 

Sz. I.